Itt is van pár dolog, amire érdemes figyelni, ha igényesen akarsz szerepezni.

Az első és legfontosabb: ne cselekedj a többiek helyett!
Például másik játékos elleni harcban vagy akár beszélgetésben nem túl előnyös a másik reakcióját leírni. Mindenkinek meg kell legyen a lehetősége a döntésre, az ilyen helyzetekben a két/több játékos csak feldobja egymásnak a labdát, hogy aztán a másik rendesen lereagálja. Az NJK-k esete érdekesebb, hisz sok esetben őket is a játékos irányítja. Itt egy dologra kell figyelni: logikusan cselekedjenek. Ha ismered a képességeiket és céljaikat, akkor ki lehet számítani a viselkedésüket. Persze, ez a játékostársadra is igaz, elméletileg megtehetnéd, de nem illik.

Amit még nem szeretünk: a tökéletes karakter.
Talán valahol szíve szerint mindenki tökéletes akar lenni. (Véleményem szerint akkor elmarad a küzdelem, de most na...) Szóval, bár igaz, hogy ez egy szerepjáték, és az lehetsz aki akarsz, azért ezt sem "illik". Minden karaktert érdekesebbé tesz, ha van árnyoldala, gyengesége. Sokkal szimpatikusabb is lesz, ha nem csak irígységet kelt bennünk. Mert igen, bár te örülsz hogy milyen király karid van, mások csak simán felhúzzák maguk rajta. A "tökéletlenség" egyfajta drámát tesz lehetővé. Egy hibás döntés rengeteg utat nyit meg, ami a karaktered jellemfejlődésen indítja el. A jellemfejlődést meg szeretjük, ugye?

Aztán itt van még a fekete-fehér kérdés, avagy jó és rossz. Én a szürkére szavazok, meg is vannak az érveim. Mindenkiben ott a jó és rossz, csak az arányok mások. Mindenkinek megvan a célja, amit el akar érni, ami hajtja. Ha pedig az emberek célja ütközik, ott a gubanc. Akarat az akarat ellen. Ami a bonyolultságát adja, az a nézőpont: te az egyik tettét jogosnak látod, a másikét nem. Viszont egy másik ember meg pont a másik karakterrel azonosul, és ez a szépsége. Nincs kijelölve az út, hogy szeresd a jókat mert úgyis ők fognak győzni (vagy az esetek 99%-ában).
Az első olyan könyv amit olvastam és hemzsegtek benne a szürke karakterek: az a Tűz és jég dala. Mindegyik hatalomnak megvannak az egyéni céljai, mindenki amellé áll aki mellé akar. Persze, itt is van fekete oldal, de nem akarok ennyire belemenni.

A sablonok sajnos elkerülhetetlenek. Lehet próbálkozni persze. Kisebb változtatásokkal bár de sablonokat használunk a történetben és a karakterekben is. De ettől függetlenül lehet az egyediségre törekedni, sőt kell is. Lehet csavarokat rakni egy karakterbe, amik meghatározzák és megváltoztatják, de azért az egésznek maradjon értelme. Az oldal története is sablonokból áll, amiket próbálunk összekapcsolni, szerkeszteni, új tényezőkkel színesebbé tenni. Itt a Purgatórium-ötlet volt a megoldás (emeljük ki Cy zsenialitását! :)), amitől már nem is olyan unalmas a küldizős-fordulat-lázadós séma.