|
Böngésző: Mozilla Firefox / Chrome
Képfelbontás: 1024 x 768 minimum, széles képernyő ajánlott
Szerkesztők: Cy és Somfi
Design: Somfi
A designhoz tartozó rajzokat mind mi készítettük, tehát kérünk titeket, hogy megkérdezésünk nélkül egyiket se használjátok fel!
A helyszínek, valamint a karakterek képei főként deviantARTról vannak, nem mi készítettük őket, így minden jog a készítőket illeti!
| | |
|
Mindenek előtt szeretnénk leszögezni, hogy a szerepjáték teljes mértékében fikció, a története közös agyszülemény, ez nem jelenti azt, hogy hiszünk a Pokolban, Mennyben, Purgatóriumban, Istenben vagy a korrupt angyalokban, de azt se, hogy nem. Ha nem tudod elfogadni a játék világát, ez nem a neked való hely. Mi minden hitet és véleményt tiszteletben tartunk, tartsátok ti is tiszteletben a történetet. Ez az oldal Nem a vallással foglalkozik. Ez csak egy kitalált szerepjáték, ami Szórakoztatási célból jött létre.
| | |
|
Csere kérésére a chatben vagy a vendégkönyvben van lehetőség. Nem kell félni, nem harapunk, bárki kikerülhet, aki cserébe ugyanúgy feltünteti az oldalán Purgatory linkjét. A helyek száma végtelen!
| | |
|
NEWS
|
|
2014.08.28. - Somfordka - Az utóbbi időben leállt a játék, és ez már messze nem az első eset. Most viszont már belefáradtunk az emberek böködésébe és felrázásába, ez így senkinek sem jó. Ha valami nem megy, hát nem megy, már nem csak, hogy nektek nincs kedvetek írni, nekünk sincs.
Az oldal hamarosan bezár. Sajnáljuk. Cy végzős lesz ősztől, én pedig gólya az egyetemen, így időnk sem lesz. Cy továbbra is szerkeszteni fogja a Danger Dayst, tehát ajánlom ezt mindenki figyelmébe :)
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.09. 18:15 - |
 |
A főúton lentebb haladva, a régi boltokat és bérházakat elhagyva érhetünk ehhez az elhagyatott bútorgyárhoz. Romos, a bútorok többsége korhadt már, vagy szétrohadt, de szerszámokat és üveget még mindig lehet az épületben találni. Előfordulnak még edények, papírok és íróeszközök is egy-egy fiókban, így aki ezeket keresné, jobb helyen nem is járhatna. |
|
[25-6] [5-1]
Erik
A könyvespolcon kezdett kutakodni valami használható holmi, esetleg szakkönyv után, de egyelőre úgy tűnt, hogy nem fog szerencsével járni. Az egész szobában mindenen vastag porréteg ült, bár ez nem volt meglepő: valószínűleg hosszú évek óta nem járt itt senki. Egyáltalán miért van a purgatóriumban egy ilyen hely? Mi célt szolgál? Biztos, hogy ez a gyár sohasem működött. És főnök sem volt... Sok dolog volt, amit Erik nem értett, és minden igyekezetével azon volt, hogy rájöjjön valamire. Vajon a Földről "importálták" be a helyszíneket ide? És ha igen, melyik országból? Vagy melyik város ez?
Amikor levett egy könyvet a polcról, és belelapozott, úgy látta, hogy a szöveg az anyanyelvén íródott: franciául. Mégis, szinte biztos volt benne, hogy nem egy francia könyvet tart a kezében, és ha valaki másnak adná, például Timnek, a fiú is az ő nyelvén látná a leírt szöveget. Mint ahogy Shizukával is értjük egymást, pedig nem vagyok japán. Itt mindenki olyan nyelven hallja a másikat, amit megért.
Gondolatmenetéből Tim hatalmas röhögőgörcse zökkentette ki. Összerezzent, és a fiú felé fordult, aki győzelmi zászlóként lengette a levegőben a fehérneműt. Erik arca lassan kezdett eltorzulni.
- Fujj! Te azt komolyan... megfogtad?! És ha piszkos?! Nem akarom tudni! - helyezte egyik tenyerét az arcára, de akaratlanul is elvigyorodott. - Te nem vagy normális!
Visszatette a könyvet a polcra, és közelebb sétált a fiúhoz.
 |
Tim
Az íróasztalt vette alaposan szemügyre. Papírok borították stócokban, alig maradt rajta üres hely. Az egyik sarkában egy kis írószertartó volt. Tim felkapott egy-egy papírt, vetett rájuk egy pillantást majd dobta is el, miközben azt mormolta, hogy "uncsi". Felkapott egy marék tollat a tartóból, és reménykedve firkantott velük párat a papírokra, de nem írtak. A fiú elhúzta a száját, kezébe vette a tartót és jobban megvizsgálta.
- Bögrének jó lesz - vonta meg a vállát, és jobb híján letette vissza az asztalra. A következő áldozatai a fiókok voltak. Ki is húzta a legfelsőt, amiben szintén csak papírokat talált, amiket szintén hamar elkönyvelt uncsinak. Benyúlva a fiók mélyére azonban textilt tapintott. Szemöldökét ráncolva húzta ki a kezét, egy kis anyagdarabot markolva. Nagy meglepetésére rózsaszín volt. Az anyag az eltelt idő alatt megkeményedett, de hamar kihajtogatta. Az első másodpercben csak döbbenten nézett, a következőben viszont már a hasát fogta a nevetéstől egyik kezével, a másikkal magasra mutatta szerzeményét.
- Nézd... Haver... Egy tanga! - préselte ki magából két nevetés között.
 |
Erik
Természetesen ő is barátjával tartott a város felderítésében és a bútorbeszerzésben, bár nem sok értelmét látta, de Tim olyan lelkes volt, hogy szinte kötelességének érezte, hogy vele tartson. Különben is mindenhová a fiúval ment, ahova csak tehette, olyanok voltak ők ketten, mint a testvérek. Meg talán egy kicsit úgy érezte, ha ő nincs ott, Tim valami felelőtlen hülyeséget csinál nélküle, ami nem is volt teljesen alaptalan, de mégis csak a lázadók vezetőjéről volt szó, ezért sosem vette szóvá aggodalmait, nehogy megalázónak vagy lekicsinylőnek hasson a véleménye.
Épp egy fiók felfeszítésével foglalatoskodott, amikor Tim fennhangon bejelentette neki a szándékait, ezért ott hagyta a pultot, és barátjához indult.
- Ha rosszul rúgod meg, oda a lábad, ugye tudod? - kérdezte tőle, de mire a mondat végére ért, már késő volt, és a fiú nagy erővel kinyitotta az ajtót.
A hatalmas porfelhő rögtön fullasztóvá kavarta a levegőt a szoba környékén, és Erik az orrához kapott kezeivel, mert bár nem lett volna szüksége oxigénre, a légzőreflexei ennyi idelent töltött idő múlva sem tűntek el, és félt, hogy a portól olyasfajta köhögőroham törne rá, ami akár több percig is eltarthat. Követte hát barátját a szobába, és kezeit még mindig az orránál tartva nézett körbe.
- Menő - mondta visszafogott ámulattal. - Hogyhogy nem járt még itt senki? Vagy ha igen, kurva rég...
|
Timothy Prentice
A lázadók legújabb küldetése a következő volt: az új főhadiszállás berendezése. Timben igazából nem merült fel, hogy tulajdonképpen miért is kellene bútor a lázadó lelkek menedékébe, természetesnek vette, hogy az otthonuk ne csak metaforikusan legyen otthon, nézzen is úgy ki. A társai bár nem voltak mind oda az ötletért (ezt elég tágan lehet értelmezni), páran vele tartottak. Volt aki unalomból, volt aki Timhez hasonlóan fontosnak tartotta a környezetet, más a várost akarta felderíteni.
A csapat egy régi bútorgyárban kötött ki, nyilvánvalóan ez az egyik legideálisabb hely a lakberendezési cikkek beszerzésére. Tim ment elől mint mindig, szinte mindegyik társa a különböző helységekben lemaradva használható bútorokat és eszközöket keresve. Az eddigi ajtók mind nyitva voltak, de ez, ami előtt az megállt a fiú, kulcsra volt zárva.
- Hé Erik, ezt nézd! Be van zárva! - szólt oda legjobb barátjának, miközben feladta a kilinccsel való próbálkozást, és egy stabilabb testhelyzetet vett fel az ajtó berúgásához. - Nincs más választásom, ki kell nyitnom! Ezt mindig is ki akartam próbálni. - vigyorgott Erikre.
Mielőtt meg lehetett volna állítani és egy hajtűt vagy esetleg tolvajkulcsot felajánlani neki, már lendítette is a lábát a zárt megcélozva. Rúgása elég erős volt, az ajtó megadta magát. Egy hangos nyikkanással kivágódott, por szállt minden felé. Tim reflexből az arca elé tartotta egyik karját, miközben már indult is befele a szobába. A por leült, a lázadók elé pedig egy iroda tárult.
- Azta, ez biztos a fejes szobája... - tátotta száját Tim. A csodálkozás rövid pillanatai után megtámadta a néhai főnök íróasztalát.
|
|
|
A főúton lentebb haladva, a régi boltokat és bérházakat elhagyva érhetünk ehhez az elhagyatott bútorgyárhoz. Romos, a bútorok többsége korhadt már, vagy szétrohadt, de szerszámokat és üveget még mindig lehet az épületben találni. Előfordulnak még edények, papírok és íróeszközök is egy-egy fiókban, így aki ezeket keresné, jobb helyen nem is járhatna. |
|
[25-6] [5-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
