Ian a legelső fiú karakterem volt, meghatározó szereplő az életemben. Lassan nyolc éve, hogy először megalkottam. A személyisége azóta sokat változott, egyedül a neve és a kinézete maradt ugyanaz.

Az első saját szerepjátékomon, Mystic Academy-n hoztam létre őt először, a barátnője egy Berry nevű lányka volt. Ekkoriban Ian 16 éves volt. A kinézete apróbb változtatásokkal, de a mai napig olyan, mint azon a képen, amit legelőször karakterképnek neveztem:

Készítője sajnos ismeretlen.

Eredetileg egy visszahúzódó, halk fiú volt, aki imádta a zenét, és ez a későbbi átalakuláskor sem változott sokat. A Mystic bezárásával Ian hosszú időre eltűnt, saját gépet kaptam, a képeim elvesztek, vagyis sokáig ezt hittem.

Évek teltek el, ő pedig továbbra sem volt sehol, mert a szerepezést fórumokon abbahagytam, egyedül pár közeli barátommal játszottam MSN-en vagy Skype-on.
Végül 2008 nyarán újra rátaláltam egy szerepjátékra, a Tsol 1048-ra... ez a játék meghatározó volt az életemben. Itt ismertem meg a későbbi páromat is, akivel immár több mint három éve együtt vagyunk. :)
Szóval ahogy ismét belelendültem, feltörtek régi emlékek, régi karakterek, elkezdtem Iannel álmodni, és minden ilyen álmom után hatalmas űrt éreztem a lelkemben. Mintha eszembe jutott volna egy kedves barátom, aki eltűnt... aki meghalt.

Ekkor kezdtem nyomozásba Ian régi képe után, és ekkor kapott egy felújított karaktert is. Azóta életem szerves részévé vált, gyakran érzem úgy, hogy ő a másik felem, és ha ez a karakter nem létezne, egy kicsit meghalnék... :)

Azóta elvetemült BJD-gyűjtő is lettem, így szinte természetesnek tűnt, hogy a fiú itthon legyen egy baba formájában.

Így ő most az én kicsi fiam :)

Tehát íme Ian állandó adatlapja:

Név: Ian Matthew Day
Becenév: Ian-chii, Ájenci, Mattie, the Day, Madafaka, Ribanc
Születési hely, idő: London, 1992. 03. 13.
Kora: 19 év (nem törődve az idő múlásával, nekem ő a fejemben mindig ennyi marad)
Beállítottság: biszexuális
Szinkron: Andy Biersack (Black Veil Brides)
Hajszín: sötétbarna
Szemszín: zöld
Származás: brit (negyedrészt ír, de igyekszik titkolni)
Jelenlegi párja: Johann Ackermann (bizony, egy fiú)
Jellem: végtelenül optimista, kedves és humoros, bár humorérzékére jellemzőek a brit poénok, amiket rajta kívül senki sem ért. Ugyanakkor rettentő makacs és hisztis tud lenni, amit a fejébe vesz, mindenképp meg is valósítja. Egoistának mutatja magát, de valójában nincs sok önbizalma, és állandóan kételkedik a képességeiben. Szeretetéhes, ennek oka, hogy nagyon fiatalon elveszítette a családját, és csak a kómában fekvő bátyja és német barátja, Dominik a biztos pontok az életében. Neki is vannak mélypontjai, ilyenkor komoly depresszióba esik, próbált már öngyilkosságot elkövetni, de szerencsére mindig volt, aki megállítsa. Az ilyen eseteken kívül mindig mosolyog, és igyekszik az élet napos oldalát nézni. Rettentő szerencsétlen figura, minden koncertjén és élete különböző szakaszaiban is rengeteg baleset éri. (Ilyenek például a lezuhanó lámpa, a robbanó dob, motorbaleset, leesés tetőről, satöbbi)
Szereti: a teát, a zenét, a platformos cipőt (másokon, persze), a kereszteket, a bőrszerkót, az édességeket, a fekete holmikat, a kutyákat, a tavaszt, a rajongóit, a fájdalmat, a drogokat
Nem szereti: a repülőgépeket, a túlzott hőséget vagy hideget, az agyonszolizott, visító picsákat, az alkoholt
Félelmei: tűz, repülés, zombik, pókok, szellemek, dzsinnek, egyszarvúk, koboldok, és mindenféle fura dolog, amitől általában nem szokás félni...
Család:
- Andrew Day (apa) halott
- Stephanie Day (anya) halott
- Cancer Day (bátyj) kómában

Előtörténet röviden:

Londonban született egy átlagos brit családban, második gyerekként. Apja, Andrew Day egyetemi tanár, anyja, Stephanie pedig újságíró volt. A bátyja, Cancer, és közte kilenc év korkülönbség van.
Gyerekkora kezdetén mindene megvolt, amit kívánhatott, bár szüleiknek nem volt rájuk sok idejük, mégsem volt magányos. Cancerrel mindent meg tudtak beszélni, szoros kötelék volt köztük a nagy korkülönbség ellenére.

Az első csapás Ian öt éves korában következett be. Egy éjszaka kigyulladt a házuk, amit csak ő és bátyja éltek túl. A kis Iant Cancer mentette ki, majd visszarohant a házba szüleikért, de akkor már késő volt, kifelé jövet pedig ráomlott egy szenes tartóoszlop. Ekkor ő kómába esett, (14 évre) Ian pedig nem látta többé, csak a hullazsákokban kihozott testeket. Azt hitte, bátyját is elveszítette, nem csak szüleit. Pánikrohamot kapott, eközben több, a helyszínen lévő emberben kárt tett. Hogy segítsenek egyre gyakoribbá váló hisztérikus rohamain, pszichológusról pszichológusra járt, de semmi sem segített, míg végül pszichiátriára zárták. A humánus módszerek után következtek a drasztikusabbak, egészen a legerősebb nyugtatókig, amiket gyereknek adni lehetett. (Hivatalosan legalábbis...)

Valamivel kilenc éves kora előtt az amerikai St. Helene Javító- és Nevelőintézetbe került, ami hányatott sorsú és tragikus családi háttérrel rendelkező gyerekeknek volt fenntartva. Eleinte sehogy sem tudott beilleszkedni, visszahúzódóvá és félénkké vált a pszichiátrián eltöltött évek alatt. Egyáltalán nem nyitott az új emberek felé, habár azok igyekeztek kedvesek és befogadóak lenni vele szemben. Ez megtette a hatását, és végül Iannek is sikerült kibontakoznia tíz éves korára. Bekerült az intézet vagány gyerekei közé, tizenhárom éves korára a cigarettával és a drogokkal is megismerkedett már. Egy városban tett séta alkalmával megismert egy férfit, Grayt, akinek a segítségével később, tizenöt éves korában megszökött az intézetből. Ekkor a férfinál rejtőzött el, és tettestársakból szeretőkké váltak. Ian beteljesítette régi álmát, és együttest alapított, ami hamar meghozta számára az ismertséget. Sokat koncerteztek, turnéztak Európában is. A németországi állomásukon jártak épp, amikor Gray (aki szintén az együttes tagja volt) minden előzmény nélkül szakítani akart a fiúval, nem épp a megszokott módon: végezni akart vele. Ian elmenekült, és német barátját, Dominikot kereste fel segítségért. A fiúhoz költözött, aki segített neki összeszedni magát, támaszt nyújtott neki, és erőt adott, hogy befejezze a turnét. Gray nem próbált újra hozzáérni, mikor legközelebb találkoztak, így az ügyet semmisnek tekintették. A Németországból a következő turnéhelyszínre tartó gép azonban váratlan balesetet szenvedett az együttessel a fedélzetén...

Csak Gray és Ian élték túl a szerencsétlenséget. A fiút ez az esemény annyira megrendítette, hogy soha többé nem akart zenélni. Új életet akart kezdeni megmaradt barátai oldalán, a nyilvánosságtól elvonultan. Végül tizenkilenc éves korában egy karaokeparti alkalmával újra a felszínre törtek régi érzései, és pár közeli barátjával megalapították a régi együttes emlékére a LIE 'til DEAD nevezetű zenekart...

Egyéb: fahéjas-kakaós sampont használ ; van egy bátyjától kapott rózsafüzére, amit soha nem vesz le, az számára a legfontosabb tulajdona ; bitang módon mazochista, ami a kiskorában beletömött kísérleti fázisú gyógyszerek mellékhatása

Hú... szép kis szöveg, mi? :D
Szóval ő lenne az én Ianem. :) Kiejtés szerint ájen, és nem ien, ő erre allergiás, és az ok az, hogy a rendes kiejtés a bátyjára emlékezteti, Cancerre, és az ő alakja mindig fájó seb a lelkében.
Továbbá érdemes róla tudni, hogy rettentő büszke brit felmenőire, így bár nem látszik rajta, de a délutáni teaidőt is mindig pontosan betartja, csak tejjel issza a teáját, szereti a sütit, és néha előszeretettel visel monoklit is, mert úgy "nagyon classynek" érzi magát.
 

Alig hiszem el, hogy eljutottál ennek a szövegnek az aljára... :D Te tényleg nagyon elszánt vagy.
Köszönöm, hogy Iant is megismerted velem együtt. Rengeteget jelentet nekem. :)

Cy