|
Böngésző: Mozilla Firefox / Chrome
Képfelbontás: 1024 x 768 minimum, széles képernyő ajánlott
Szerkesztők: Cy és Somfi
Design: Somfi
A designhoz tartozó rajzokat mind mi készítettük, tehát kérünk titeket, hogy megkérdezésünk nélkül egyiket se használjátok fel!
A helyszínek, valamint a karakterek képei főként deviantARTról vannak, nem mi készítettük őket, így minden jog a készítőket illeti!
| | |
|
Mindenek előtt szeretnénk leszögezni, hogy a szerepjáték teljes mértékében fikció, a története közös agyszülemény, ez nem jelenti azt, hogy hiszünk a Pokolban, Mennyben, Purgatóriumban, Istenben vagy a korrupt angyalokban, de azt se, hogy nem. Ha nem tudod elfogadni a játék világát, ez nem a neked való hely. Mi minden hitet és véleményt tiszteletben tartunk, tartsátok ti is tiszteletben a történetet. Ez az oldal Nem a vallással foglalkozik. Ez csak egy kitalált szerepjáték, ami Szórakoztatási célból jött létre.
| | |
|
Csere kérésére a chatben vagy a vendégkönyvben van lehetőség. Nem kell félni, nem harapunk, bárki kikerülhet, aki cserébe ugyanúgy feltünteti az oldalán Purgatory linkjét. A helyek száma végtelen!
| | |
|
NEWS
|
|
2014.08.28. - Somfordka - Az utóbbi időben leállt a játék, és ez már messze nem az első eset. Most viszont már belefáradtunk az emberek böködésébe és felrázásába, ez így senkinek sem jó. Ha valami nem megy, hát nem megy, már nem csak, hogy nektek nincs kedvetek írni, nekünk sincs.
Az oldal hamarosan bezár. Sajnáljuk. Cy végzős lesz ősztől, én pedig gólya az egyetemen, így időnk sem lesz. Cy továbbra is szerkeszteni fogja a Danger Dayst, tehát ajánlom ezt mindenki figyelmébe :)
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.09. 18:15 - |
 |
A főúton lentebb haladva, a régi boltokat és bérházakat elhagyva érhetünk ehhez az elhagyatott bútorgyárhoz. Romos, a bútorok többsége korhadt már, vagy szétrohadt, de szerszámokat és üveget még mindig lehet az épületben találni. Előfordulnak még edények, papírok és íróeszközök is egy-egy fiókban, így aki ezeket keresné, jobb helyen nem is járhatna. |
|
[25-6] [5-1]
Tim
Eos szavaira újra elvigyorodott. Bele való egy csaj, ez biztos.
- Valószínűleg... Hah! - nevetett fel, Beyond preferenciáira gondolva. - Hát igen, nála tényleg nem lehet tudni. Ez... nagyon beteg gondolat volt. - újból hátradőlt székében, de most nyújtózott is. - De az biztos, hogyha ő csak szórakozni akar, akkor nem kockáztatunk semmit. Ha másnak nem is fogja ezt találni angyal barátunk, szórakoztatónak igen. - terült el a székén lehuny szemekkel.
Pár másodperc múlva felpillantott az asztalon ülő lányra.
- Tehát, vállalod? - tette fel a döntő kérdést, még ha nem is volt már feltétlen szükséges.
 |
Erik
Helyeslően bólintott Tim beszédére, majd halvány vigyorral Eos felé fordult.
- Ezt vehetjük egy önként jelentkezésnek is? - vonta fel a szemöldökét. - De tény, hogy egy nő valószínűleg jobban tudna rá hatni. Habár én mondom... Tényleg, Rettentő furcsa.
Arcára apró grimasz ült ki, ahogy a különös angyalra gondolt. Hátborzongató jelenség volt egy komplett idiótának, vagy inkább elmebetegnek tűnő alakkal találkoznia először, amikor erre a furcsa helyre csöppent.
- Az is lehet, hogy semmire sem mennénk vele... Bár vesztenivalónk nem sok van. - Ismét megvonta a vállát, és amikor rájött, hogy már megint ezt a mozdulatsort végezte, elgondolkozott azon, vajon hogy nem ugrottak még ki a végtagjai a helyükről ettől az állandó rángatástól.
 |
Eos
Összezavarodottan kapkodta a fejét ide-oda, hogy rájöjjön miről is beszélnek a fiúk. Ő még sosem hallott erről a Beyond nevű figuráról, ezért kicsit zavaros volt neki az egész. Viszont így már egyre jobb ötletnek tűnt az egész, és még ha nem is volt teljesen képbe, voltak ötletei.
- Ha már tényleg beszélünk vele, cselesen kéne. Mármint biztosan könnyebben adja be a derekát egy nőnek, mint egy férfinak, nem? - villantott angyali vigyort a srácokra.
 |
Tim
Óvatosan hátradőlt székében. Vigyorogva állapította meg magában, hogy nem esett hátra, ráadásul viszonylag kényelmes is volt. Talán mégis meg tudnám szokni ezt a vezérséget.
- Ja, rémlik, hogy beszéltél egy elég furi angyallal. Mikor őt megláttam kezdtem úgy általában gyanakodni az egész bagázsra. De most már, hogy tudjuk milyenek az igazi gonosz angyalok... hát ő nem olyan, ez biztos. Vaaaaagy esetleg a démonok tudhatják ezt! Ja, de ők is a gonoszokkal vannak. A fenébe. De ehhez a Beyondhoz tényleg lehetne fordulni. - mondta. A nagy gondolkodásban még az asztalra is könyökölt, ami mégjobban az életére emlékeztette. Persze sosem volt igazgató, de igazi asztalnál is elég rég ült.
|
Erik
Újból hümmögött egy sort, majd hátát a közeli polcnak vetette, és kis időre lehunyta a szemeit.
- Van egy angyal... egy elég fura angyal. Szerintem nem normális. Hozzá osztottak be. - Kényszermosoly ült ki az arcára. - Beyond. Tuti láttátok már. Belőle még ki is nézem, hogy valami használható infóval tudna szolgálni nekünk...
Ujját ismét az ajkaihoz emelte, és bökdösni kezdte azt, mintha ezzel hamarabb fel tudná idézni magában az emlékeket.
- Ő maga mondta anno, hogy csak szórakozni akar idelent. Vagyis elcsíptem egy ilyen részt az egyik beszélgetéséből... Nem tudom mondjuk, hogy ezzel arra utalt-e, hogy korrupt, vagy sem - vont vállat. - Kiszámíthatatlan. Ezért nem lepne meg igazán az se, ha mondana valami érdekeset.
|
Eos
Elcsodálkozott, amikor Erik az előző lázadást eméítette. Nem hitte volna, hogy ők is ott voltak. Fagatozott volna, viszont inkább visszafogta magát, és tovább hallgatta a fiúkat, hátha kicsit több infó is jön az eseményről. Amikor felvettették az angyalos ötletet, Eos csak gúnyosan felhördült, majd így szólt.
- Persze, ennyi erővel akár meg is puszilgathatjuk őket, és elcseveghetnénk a legújabb trendekről, miközben kitárgyaljuk a legújabb pletykákat. Bocs, de ez nem valami jó ötlet. Legalábbis eléggé hülyén jönne ki, és tuti lebuknák - mondja, majd széttárja a kezét, afféle ,,ez van" stílusban.
|
Tim
A beálló komoly hangulattól neki is leülni támadt kedve. A legegyszerűbb opciót választotta: a főnöki széket.
- Mintha ez a hely nekem lett volna fenntartva... - mondta, ahogy igen elegánsan elfoglalta ülőhelyét. Egy tipikus görgős bőrszék volt, ami nagyot reccsent alatta. - Ilyen kényelemben már nem is tudom mióta nem volt részem - állapította meg egy félmosoly kíséretében, ami inkább volt szarkasztikus, mint vidám.
- Ez az "áldozza fel magát valaki" ötlet kicsit drámainak hangzik, de tényleg nehéz máshogy kipróbálni, hogy pontosan mennyire halhatatlanok az angyalkáink. Esetleg valamelyikőtök nem ismer egy közlékenyebbet? Hátha elég lenne kicsit hízelegni neki vagy ilyesmi. Mint mondjuk "óh, ahogy rádnézek, csak úgy sugárzik belőled az erő és hatalom, biztos nem lehet neked ártani sem" - vetett fel egy másik lehetőséget Tim, az idézett részt erősen túljátszva.
|
Erik
Eltűnődött, miközben két társát hallgatta, és halkan hümmögött. Egyik mutatóujját a szájához nyomta, mintha az segített volna neki a gondolkodásban, de valójában ez csak amolyan kényszercselekedet volt.
- Provokálni talán tényleg nem kéne őket... - mondta halkan. - Ha nem lehet végezni velük, pokolra kerülünk. De ha neadjisten újra lebukna a lázadás...
Kisebb szünetet tartott, míg felnézett a plafonra. Újra... Hogy mennyiren vesztek oda akkor... Vajon mi lehet velük? Hálát adott az égnek, hogy legalább a legjobb barátja és ő megúszták. Erik nem tudta, mihez kezdett volna Tim nélkül.
- Ha megint védenünk kéne magunkat, nem lenne vesztenivalónk. Addig viszont nem tudjuk hasznát venni a pisztolynak - vont vállat. - Bár ha akarna köztünk egy önkéntes, aki szívesen feláldozza magát a közjó érdekében, kipróbálhatjuk, mennyire halandók ezek az angyalkák.
Ajkaira idétlen vigyor kúszott, persze hangjából érezhető volt, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott.
|
Eos
Kis büszkeség töltötte el, amikor Erik, megtapsolta, majd visszatette a fegyvert az asztalra. Elhúzta a száját, és fejét csóválta.
- Bocs srácok, én még nem nagyon vágom mi hogy megy itt - feleli, majd egy gondolkodás után, megköszörli a torkát, és folytatja. - De végülis meg lehetne próbálni. Sokat úgyse veszíthetünk vele - vonja meg a vállát. - Mert nem véletlenül kerültek Ide - a hangjába tocsogott az ellenszenv. - És ők se kitüntetésként gondolhatnak erre- felelte, és mindeközben felnyomta megát egy asztalra, majd elkezdte a lábait lóbálni, mert eléggé elgémberedett a sok állástól.
|
Tim
Mosolya csak még szélesebbre nőtt a demonstráció láttán. Pont szükségünk volt egy ilyen tagra! Erik fejtegetésére viszont újra átkapcsolt elgondolkodó módba. Nem szokta meg még, hogy mennyi mindenben kell állást foglaljon és döntést hozzon. Többé vethetem mindenbe bele magam csak úgy...
- Nekem úgy tűnt, hogy elég sokáig élnek. Az én angyalom még mesélt nekem arról, hogy egy égetett boszi is volt anno nála. Hiába utáltam mindig is a törit, annyit tudok, hogy ez baromi rég lehett. Meg a démonokat is olyan nyugodtan kezelik. Áhh, nem tudom én ezt... - rázta meg a fejét.
Erik szavai egy fokon bizakodással töltötték el, hiszen így tényleg felléphetnek a korrupt angyalok ellen, igen hatásosan. De ha tévednek, azonnali Pokol a büntetés...
- Te tudsz erről valamit? - fordult Eoshoz.
|
Erik
Addig nem szólt semmit, hagyta barátját dumálni inkább, és amikor a lány betárazta a pisztolyt, csak egy csodálkozó "Wow!" hagyta el a száját. Amikor Eos használni is kezdte a fegyvert, hogy megmutassa, ő bizony ért hozzá, elvigyorodott, és tapsolt egy párat.
- Ki hitte, hogy a túlvilágon fogod kamatoztatni a tudásod! Szép!
Hirtelen egy kicsit haszontalannak kezdte érezni magát, de mielőtt gondolkozni kezdett volna, csak megrázta a fejét, és elhessegette a sötét gondolatokat. Nem eshetek már megint ugyanabba a hibába! És itt le is zárta magában az elmélkedést.
- De miért ne lehetne ártani az angyaloknak? Ők még egyszer sem haltak meg - vont vállat. - Isten teremtményei. Elvileg élnek is. Tehát az is lehet, hogy elpusztíthatók.
|
Eos
- Kár... - mondta amikor Tim befejezte angyalos elméletét. Ő igazán szánalmasnak tartotta a gonosz angyalokat, és ezt tudatára is merte adni másoknak.
Elmosolyodott amikor a szöszi elcsodálkozott, majd büszkén belefogott rövidke kis sztorijába.
- Tudod általános után, apám katonai suliba küldött, és ott mindennapos volt a fegyverhasználat. Mivel a megszoksz vagy megszöksz elv itt lekorlátozodott arra, hogy megszoksz, pár hónap után eléggé megszerettem a fegyveres procedurát, és az iskola ezen részét. Sokak szerint ígéretes jővő állt volna előttem, de én nem ezt választottam - zárta le ennyivel, majd megfogta a pisztolyt, és beleeresztett pár golyót egy konzerbe, hogy bízonyitsa mondandóját.
|
Tim
- Angyalokra lőni? Mondjuk pár meg is érdemelné. De nem hiszem, hogy többet árthatnánk nekik vele, mint a lelkeknek. Az viszont tuti, hogy elég nagy meglepetést okozna. És azonnali Pokolra jutást... - mondandóját még vigyorogva kezdte, de a végére egy komoly kifejezés ült ki arcára. A többiekkel vajon mi lehet?
A betoppanó lány viszont szerencsére megzavarta gondolkodásában. Enyhén tátott szájjal figyelte azt a magabiztosságot, amivel Eos a fegyvert kezelte. Pár pillanat múlva a lány már kész is volt és feléjük nyújtotta a fegyvert. Tim a kezeit maga elé emelte és elmosolyodott.
- Jobb, ha a tied lesz. Eddig nem volt szerencsém igazi fegyverekhez. És Eriknek sem - pillantott barátjára, majd újra a lányra nézett. - Te hogy lettél ilyen profi ebben?
|
Eos
Lassan lépkedett be a poros helységbe, majd rögtön elkezdett köhögni, a por miatt. Uramisten, milyen régi ez a hely... Igazából a takarításhoz és az egyéb rendezkedéshez semmi kedve nem volt, de érdekelte új főhadiszállásuk. Észrevette a fiúkat, akik egy tárgynak szentelték a figyelmüket, azonban Eos nem tudta kivenni mi az. Közelebb ment, és ledöbbent amikor egy fegyvert vélt felfedzni. Épp elcsípte Tim utolsó mondatát, ezért egy kicsit gúnyosan felnevetett, és felvette a kezébe a pisztolyt, és pár pillanat alatt, beletette a töltényeket. A katonai iskolába ezt már rég megtanulta, és úgy tünt ez olyan, mint a kerékpározás: Nem lehet elfelejteni.
- Így, ni - mondta elégedetten, majd a társai felé nyújtotta. - Remélem tudjátok használni, mert különben oda se adom - feleli.
|
Erik
Mivel sokáig nem járt sikerrel, felüdülés volt barátja örömteli hangját hallania, amikor felmutatta a gyufásdobozban megbúvó töltényt. El is mosolyodott.
- Wow, nem is tartott soká. Szimatunk van az ilyesmihez - nevette el magát halkan, majd a srác kérdésére elgondolkozott. - Hát... Igazából azon tűnődtem, vajon egy angyalt le lehet-e teríteni ilyesmivel.
Nem a legszebb gondolat volt, amit valaha megfordult a kis fejében, de muszáj volt alkalmazkodnia a helyzethez és a környezethez. Eszébe jutott az a nap, amikor a csapat fele lebukott, és korrupt angyalok démoni segítséggel hurcolták el társaikat a pokol kapujához. Azóta sem tudta teljesen túltenni magát rajta, de szerencséje volt, hogy Tim ott volt neki. A legjobb barátja. Mióta idelenn megismerte, ő tartotta benne a lelket, és Erik nem is igazán tudta, mit csinált volna nélküle.
|
Tim
- Áh, majális... - mosolyodott el, megkönnyebbülten. Tudhatta volna, hogy a barátja nem ölhetett ember, de a kérdés pillanatában mintha nem lett volna képes tisztán gondolkodni. Mint mindig, mikor felkapom a vizet...
Ő is neki állt lőszert keresni, de sokáig nem járt sikerrel. Bele-bele kukkantott a könyvekbe, de egyet sem talált érdekesnek, illetve töltény sem bujkált egyikben sem. Egy ajtós szekrényhez ért, amin bár volt zár, de nyitva volt. Kihajtva az ajtót újra csak iratokat talált, és enyhe meglepetésére pár gyufásdobozt. Mikor kezébe fogta őket, azonnal erezte, hogy bennük nem gyufa van. Kinyitva be is igazolódott a gyanúja: lőszer volt benne.
- Erik, nézd mit találtam! - vigyorodott el az egyik töltényt felmutatva. Az asztalhoz lépkedett és a pisztoly mellé helyezte a kis dobozkákat. - Fogalmam sincs, hogy kell belerakni. Vagyis, remélem bele illenek. Vagyis nem tudom remélem-e... Végül is mire használnánk itt? - tette fel a kérdést, ami már régen meg kellett volna forduljon a fejében. Annyira más ez a környezet a mezőhöz meg az erdőhöz képest, el is felejtem hol vagyok.
|
Erik
Amikor visszakapta a fegyvert, nézegetni kezdte, forgatta a kezében.
- Egyszer célbalőttem a majálison... - Apró fintor ült ki az arcára. Semmit se nyert akkor. - Pisztoly még sosem volt a kezemben.
Igazából nem tudta hirtelen, mi hasznát vehetnék a fegyvernek, mert az itt töltött idő alatt már rájöttek arra, hogy aki egyszer meghalt, abban nagy kárt nem tudnak tenni, és bár a fájdalom elég kínszenvedés mondjuk egy banditának, nem tart olyan sokáig, mint kéne. De mondjuk egy korrupt angyalt képesek lennének-e leteríteni vele? Egyelőre nem adott hangot furcsa gondolatainak.
- Keressünk hozzá lőszert! Kell lennie valahol.
Aztán a pisztoly letette az asztalra a többi használható holmi mellé, és újból elkezdte végignézni a könyveket, hátha valamelyik szintén rejt magában egy olyan zugot, mint az előző.
|
Tim
Kuncogva bólogatott Erik válaszára, miközben az utolsó fiókot kutatta. Barátja szólítására azonnal felkapta a fejét. Már épp meg akarta kérdezni mi olyan különleges egy böhöm könyvben, mikor a srác előhúzott belőle egy pisztolyt. Tátott szájjal egyenesedett fel.
- Gőzöm sincs, de simán működhet. Töltény ha nincs is benne, valahol itt kell legyen. - mondta, miközben a már mellette álló Eriktől elvette a fegyvert.
Még életében nem fogott igazi pisztolyt a kezében. Súlyosnak is érezte. Hogy ez vajon igazából a tárgy tömegéből jött, vagy csak a helyzet komolysága miatt érezte így, nem tudta. Rövid szemrevételezés után vissza is adta barátjának. A gondolat, hogy ezzel a szerkezettel milyen egyszerűen ki lehet oltani élteket, egy egyszerű mozdulattal, elborzasztotta. Valahol belül fortyogó dühöt érzett, mert eszébe jutott, hogy az emberek fejlesztették ezt ki arra, hogy emberek embereket öljenek. Ilyen gondolatokkal nem tarthat a kezében egy ilyen halálos fegyvert.
- Te tudod használni? - szegezte a teljesen ártalmatlannak látszó kérdést Eriknek.
|
Erik
Elvigyorodott, valamivel visszafogottabban ugyan, mint Tim, de ugyanolyan őszintén.
- Ha meg is mutatnád ezt a tangát, tuti hogy a szádba tömnék. Shizuka biztosan.
Halkan elnevette magát, ahogy elképzelte a jelenetet, ahogy a csapat női tagjai lefogják a srácot, miközben Shizuka idegbeteg képpel, ordítozva Tim gyomrába lép és a szájába tömi a fehérneműt. Ugyan nem volt benne biztos, hogy a lány tényleg megtenné-e, de néhány megnyilvánvánulásából ítélve nem tudta volna kizárni ennek a lehetőségét.
- Jó mélyre dugd vissza, haver, nehogy más találja meg. Hacsak nem akarod te magad felvenni - vigyorgott Timre, majd újra a könyvespolchoz sétált, és folytatta addigi tevékenységét.
Kézbe vett majd kinyitott egy meglehetősen vastag könyvet, talán egy enciklopédia lehetett, mire különös felfedezést tett, még a száját is eltátotta, és egy csodálkozó "aztakurva!" hagyta el azt. A látvány, ami elétárult, olyan volt, mint az amcsi krimikben: a könyv belseje hiányzott, lapok helyett egy kivágott üreg volt ott, amiben ugyan nem a legmodernebb, de mindenképp működőképesnek látszó pisztoly pihent.
- Tim, ezt nézd! - kiáltotta, majd kivette a fegyvert, és az értéktelennek titulált könyvet a földre ejtette. - Szerinted működik? Vagy van benne töltény?
Odasietett a sráchoz, és ha az a pisztolyért nyúlt, át is adta neki. Ez azonban még több kérdést vetett fel benne. Mit keresne egy lőfegyver a purgatóriumban?
|
Tim
Erik reakciójára csak újra kitört belőle a röhögés, de aztán hamar lelohadt, mikor ténylegesen el is jutott hozzá barátja szavainak értelme. Fintorgott egyet, és bár kíváncsiság hajtotta, hogy megnézze milyen piszkos a tanga, inkabb visszaejtette a fiókba.
- Vajon mit reagálnának a csajok, ha megkérdezném őket, hogy kell-e nekik váltás fehérnemű? - ült ki arcára újra a védjegy vigyor. Volt egy olyan érzése, hogy még rosszabbul (vagyis viccesebben), de vezetői pozíciójára gondolva inkább úgy döntött, nem próbálja ki.
Ez a poszt egyre unalmasabb. De mégis csak én voltam aki felverte a bandát... Nekem is kell tovább vinnem. Élete során nem kellett túl sok felelősséget vállalljon, ezért az új helyzete valahol mélyen kétségbe ejtette. Most különösen tudta értékelni, hogy csak hülyéskedhet a legjobb barátjával, következmények és folytonos bizonyítási kényszer nélkül.
Ezeket a gondolatokat sikeresen elhessegette és fülét Erik válaszára hegyezte, miközben ő maga elkezdte a többi fiókot nyitogatni. A harmadik fiókban talált egy köteg kincset érő üres lapot, amit egy puffanással az asztal egy kevésbé megrakott részére helyezett.
|
[25-6] [5-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
