|
Böngésző: Mozilla Firefox / Chrome
Képfelbontás: 1024 x 768 minimum, széles képernyő ajánlott
Szerkesztők: Cy és Somfi
Design: Somfi
A designhoz tartozó rajzokat mind mi készítettük, tehát kérünk titeket, hogy megkérdezésünk nélkül egyiket se használjátok fel!
A helyszínek, valamint a karakterek képei főként deviantARTról vannak, nem mi készítettük őket, így minden jog a készítőket illeti!
| | |
|
Mindenek előtt szeretnénk leszögezni, hogy a szerepjáték teljes mértékében fikció, a története közös agyszülemény, ez nem jelenti azt, hogy hiszünk a Pokolban, Mennyben, Purgatóriumban, Istenben vagy a korrupt angyalokban, de azt se, hogy nem. Ha nem tudod elfogadni a játék világát, ez nem a neked való hely. Mi minden hitet és véleményt tiszteletben tartunk, tartsátok ti is tiszteletben a történetet. Ez az oldal Nem a vallással foglalkozik. Ez csak egy kitalált szerepjáték, ami Szórakoztatási célból jött létre.
| | |
|
Csere kérésére a chatben vagy a vendégkönyvben van lehetőség. Nem kell félni, nem harapunk, bárki kikerülhet, aki cserébe ugyanúgy feltünteti az oldalán Purgatory linkjét. A helyek száma végtelen!
| | |
|
NEWS
|
|
2014.08.28. - Somfordka - Az utóbbi időben leállt a játék, és ez már messze nem az első eset. Most viszont már belefáradtunk az emberek böködésébe és felrázásába, ez így senkinek sem jó. Ha valami nem megy, hát nem megy, már nem csak, hogy nektek nincs kedvetek írni, nekünk sincs.
Az oldal hamarosan bezár. Sajnáljuk. Cy végzős lesz ősztől, én pedig gólya az egyetemen, így időnk sem lesz. Cy továbbra is szerkeszteni fogja a Danger Dayst, tehát ajánlom ezt mindenki figyelmébe :)
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.02. 18:07 - |
 |
Minden lélek itt kezdi túlvilági létét. Normális mezőnek is tűnhetne, ám nem az. Nagysága óriási, bármerre is néz az ember, épp hogy a távolban lát valamit. Itt-ott sziklák tarkítják, amiken angyalok szoktak ülni. Egyébként a hely tele van frissen érkezett illetve ittragadt lelkekkel, vagy olyanokkal akik épp nincsenek próbán. a földön is angyalok téblábolnak, akik időnként eligazítást tartanak az újonnan érkezetteknek, egyébként játékokkal és a lelkekkel való társalgással foglalják le magukat. Nap nincs, a Menny fénye szolgáltatja a világítást, ennek következtében éjszaka sincs, sőt az idő is elég relatív fogalom errefelé. A Mező szélén található a bajárat a Pokolba, de aki csak teheti, elkerüli. (Persze akad olyan, akit ide hurcolnak...)
HA karaktered ÚJONC, itt talál magának angyalt! Ezután kérünk az angyal saját topicjában folytassátok a játékot. Ha egy már beszélgető angyalhoz és lélekhez kapcsolódnál be, itt írd meg, hogy odamész hozzájuk, majd abban a topicban folytasd.
|
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Hazel
Csendben,nagy szemekkel pislogott, kicsit riadtan az angyalra. Ő eddig is hitt bennük, de nem tudatosult benne, hogy milyenek is, hogy néznek ki, tudta hogy szárnyuk van,meg emberi formájuk, és esténként mindenki mellé odaülnek az ágyhoz és vigyáznak rá.
Na, ez az angyal pont nem az a fajta volt.
Bámulta a szárnyait, és bármi furcsa, nem az a tény ijesztette meg a legjobban, hogy halott, vagy nem mehet haza, azzal mintha nem is törődött volna, mintha elzárta volna valahol a tudatában, hogy még véletlenül se sérüljön meg. Nem, pillanatnyilag a szexi, jóképű angyal remegtette meg, és azok a hatalmas szárnyai, amikkel tekintélyt parancsolt bárkinek, és...és csak AHH.
Máris pirult, és olyan kómás arccal nézett,mintha pillanatokon belül kicsordulna a nyála. Nehéz uralkodni magunkon, ha egy...Nagy, Nagy IGEN fiú van a közelben. Csak arra eszmélt fel, amikor közvetlen hozzá intéztek kérdést.
- N-Nem! Nem... Bocsánat - kiáltott, majd egy nagyot sóhajtott. Vissza kell térni a valóságba gyorsan, mert hülyének nézik, szóval szégyenlősen elfordított a fejét,majd hirtelen vissza az angyalra. - Várj...Purgatórium? Um...mint...Dante pokla? - Mintha olyan hétköznapi dolog lenne. Próbálta valahogy eltakarni eközben a hajával az arcát, mert már az is zavarbahozta (még jobban,mint amúgy), hogy ez a valaki nézi. Túl cukihhh...
De már most szégyellte magát. Újra. Csodás vagy Hazel, csak lökd magad mélyebbre abban a gödörben.
Ideje volt valahogy bevonni magát a beszélgetésbe, igazán.
- Izé...Amúgy...-oldalra nézett a szőke lányra, majd vissza a furcsa angyalra - Amúgy sziasztok! Én...Én...Hazel vagyok, titeket hogy hívnak? - lihegte kicsit dőlöngélve,lábát bámulva,ahogy igazgatta a füvet. Egy kis mosoly az ajkain megjelent, de csak mert nem is volt olyan szerencsétlen, jól kezelte a helyzetet. Értem én,hogy nem mehetek haza,meg nem léphetek kapcsolatba senkivel,de egy telefonfülkét igazán mutathatna.
Egyáltalán nem volt hajlandó engedni, hogy eljusson a tudatába, hogy meghalt. Nem. Képtelen volt rá.
 |
Beyond
Mivel a szőke lány szólalt meg előbb, reá szegezte vöröslő szemeit. Élvezte a hangja mélyén csengő bizonytalanságot, amit csak olyasvalaki vett volna észre abban a pillanatban, aki már rengetegszer hallott hasonlót. Beyond ilyen volt. Mindig örömmel gondolt rá, hogy a Purgatóriumba tévedő lelkek sorsa csak tőle függ, nomeg a többi angyaltól, de akikkel ő beszélt, azok rá voltak utalva.
- Persze, hogy meg! - mosolygott, és rákacsintott a lányra. - Idővel biztosan meg fogod tudni. Illetve... Jaj, milyen bunkó vagyok. Hisz most estetek be ide, igazán adnom kéne nektek valami kiindulási pontot.
Megköszörülte a torkát, majd széttárta hatalmas szárnyaival együtt a kezeit is, és színpadias hangon szólalt meg újra.
- Isten hozott benneteket eme csodás helyen, melyet mi csak Purgatóriumnak nevezünk. Ez egy köztes terület Menny és Pokol között, avagy Tisztítótűz, ahogy az a... mi is a neve... szóval az a csávó nevezi az egyik drámájában, tudjátok. - Miközben beszélt, leengedte kezeit, és apró mozdulatokat tett kézfejeivel szemléltetés gyanánt. - Ha még nem vált volna világossá, innen sosem fogtok hazajutni. Nektek már nincs olyan, hogy "haza", és nem léphettek kapcsolatva az élő rokonaitokkal, mert... Oh, igen! Talán ezzel kellett volna kezdenem... Halottak vagytok.
Majd mondókája végén a barna hajú felé fordult, aki ezidő alatt egy árva szót sem szólt, csak félve méregette a furcsa angyalt.
- Hát a nyuszival mi van? Elvitte a cica a nyelvét? - Fejét érdeklődve billentette oldalra, amint a barna hajú lány arcát vizsgálta. Zavarta, hogy nem tudta leolvasni róla az érzéseket. Felfogta egyáltalán, amit mondtam?
 |
Caroline
Csodálkozott azon amit a másik lány mondott. Tényleg nem érezte magát csúcs formában, de azért annyira rosszul nem nézhetett ki... legalábbis eddig ezt gondolta.
A lány kedvesnek tűnt, de még nála is félénkebb volt. Teljesen ki volt pirulva és a hangja is remegett. Lehet hogy inkább neki kellene leülnie egy kicsit. Küldött egy bíztatónak szánt mosolyt, ami valahogy nagyon nem olyanra sikerült, amilyennek szánta.
Már éppen megkérdezte volna, hogy mégis hol van, mikor egy szárnyas alak szakította félbe. Nagyokat pislogott az újonnan érkezőre, és nem csak a szárnyai miatt. Az arckifejezése kissé megrémítette. Valahogy nem így képzelte el az angyalokat.
- Mi csak... vagyis én csak...
Ez kezdett neki valahogy egyre kínosabb lenni. De meg kell emberelnie magát! Mélyet sóhajtott, majd egy levegővel hadarta el a kérdést.
- Meg tudhatnám, hogy hol vagyok, és hogy hogyan jutok haza?
Megcsinálta! Képes volt kinyögni egy értelmes mondatot valaki olyannak aki nem is ember. Ennél nagyobb dolgot, még soha életében nem vitt végbe, nem csoda hát, ha büszke volt magára.
 |
Beyond
Még mindig képes volt elcsodálkozni azon, Neria milyen jól űzte a színészi mesterséget, ha arról volt szó, hogy ne lepleződjön le a korrupt angyalok terve. Bár való igaz, ő maga is jól játszott: a legtöbben hülyének tartották, ezért nem szenteltek neki különösebb figyelmet, kivéve azok, akik olyan bolondnak hitték, hogy képes legyen egyszer lebuktatni a csalókat, és ezért féltek tőle, és igyekeztek óvatosak lenni a közelében. Maga volt a megtestesült kiszámíthatatlanság. Neria szövegét széles mosollyal az arcán hallgatta végig, majd miközben az angyal még mindig beszélt, ő szétnézett a környéken, hogy megpillant-e valami érdekeset, mert hiába találta szórakoztatónak, ha társa idegeskedik, mégsem akarta valami oknál fogva kihúzni nála a gyufát.
Akkor megpillantotta a két, látszólag igen gyámoltalan és elesett lányt, akiket Beyond szerint gyerekjáték lett volna halálra rémíszteni pusztán azzal, ha elárulta volna, milyen helyre csöppentek. Arcán a boldog vigyor szinte már groteszknak hatott, majd újra Neriához fordult, de csak pár szó erejéig.
- Dumcsizzatok csak, én majd jövök! - Azzal intett egyet, és egy nagy szárnycsapással a két fiatal lány mellett termett.
Szinte esélyt sem adott nekik arra, hogy beszélgetés alakuljon ki köztük, mert mielőtt a szőke lány válaszolhatott volna, közbevágott.
- Heeeello! - mosolygott rájuk szélesen, mint egy holdkóros. - Mi járatban, lányok? Elvesztettétek a sárgaköves utat? - Hogy Beyond honnan ismerte azt a mesét, arra valószínűleg sosem fog fény derülni.
|
Hazel
Ideje lenne indulni. De komolyan. Mostmár tényleg...
Győzködte magát erősen, de valahogy volt benne egy kis félsz. Ha itt marad, nincs felelősség, de ha elindul, akkor muszáj lesz gondolkodnia is, és lehet valami olyanra jön rá, amire nem szeretne. Egyszerűen nem akart tudatában lenni annak, hogy a valósg szörnyűbb lehet, mint képzeli. Bármit megtett volna, hogy ezt elkerülje.
De tényleg haza kell mennie a szüleihez. Tényleg fel kell hívnia az anyukáját.
Felkelt és leporolta a szoknyáját,aztán keresgélt tekintettel,hogy ki a legkevésbé ijesztő ahhoz,hogy valami információt próbáljon meg kiszedni belőle.
- Mhhh...- sóhajtott összeszorított szájjal,mert már érezte,hogy görcsöl a gyomra. Ez sehogy sem lesz egyszerű.
A gyomra mellett azt is megállapította,hogy kezd pirulni az arca. Tudta, hogy itt most beszélnie kell. Egy emberrel. Akit nem ismer. Inkább a halál.
Amikor más a haját sodorta előre,hogy elbújhasson mögé mélyen, meglátott egy szőke lányt, nem volt sokkal magasabb nála, és elég sápadtnak is tűnt, úgy toporzékolt ott egy helyben, mint aki mindjárt összeesik, sütött róla hogy nem túl nyugodt. És ezt Hazel maximálisan megértette. Nem amiatt természetesen, hogy "úristen, hova kerültem?!", hanem izgatottság szempontjából. Igaz, ez elég hülyén hangzik.
Apró lépésekkel, majdnem remegve sétált oda hozzá, reménykedve hogy ő nem eszi meg. A tisztes távolságot azért megtartotta.
- Szia! Izé...jól érzed magad? - kérdezte. Büszke volt magára, hogy elég határozottságot tudott színlelni ahhoz,hogy ne legyen kiröhögve. - Nem volna jó, ha összeesnél itt, tudod...lehet eltaposnának. - Még egy nagy levegő. - Ülj le inkább... - mosolygott rá, de kapkodta a levegőt, és máris vörös volt. Annyira elöntötte a zavartság, hogy még bemutatkozni is elfelejtett. Tulajdonképpen mindent elfelejtett hirtelen.
|
Caroline
Mikor magához tért nem nyitotta ki egyből a szemeit. Néhány másodpercig még élvezte a kellemes szellőt és a puha fű érintését.
Nem tudta hol van, de nagyon nem is érdekelte. Csak azt furcsálta kicsit, hogy itt ilyen kellemes. Mert nem kellene annak lennie... de miért is?
Az emlékek villámcsapásként hasítottak a tudatába. Szinte újraélte a balesetet. A szeme hirtelen kipattant és felült. Amit ekkor látott, azon teljesen elképedt. Egy hatalmas, füves terület tárult a szeme elé. Rengeteg ember mászkált céltalanul vagy éppen beszélgetett a társaival.
A keze elkezdett remegni és elszorult a torka. Felállt és elindult. Nem tudta merre megy, csak azt, hogy itt nem maradhat. Haza kell mennie. Ha tényleg elütötték - és egyenlőre nagyon úgy tűnik - akkor mielőbb haza kellett jutni, hogy megnyugtassa a családját, és hogy lássák, semmi baja. De valóban így volt? Ő maga sem tudta igazán. Csak ment egyenesen előre, amíg végül az egész értelmét nem vesztette.
A mező mindig ugyanolyan volt, akármennyit is haladt. Mélyet sóhajtott, hogy lenyugodjon, majd megállt, hogy át tudja gondolni a helyzetet.
|
Hazel
Már nem érezte,hogy fájna. Nem is fájt. Csak kicsit hűvös volt.
Felült, de már arra se emlékezett, hogy mikor és miért feküdt le. Meg egyáltalán,fűbe...? Abban biztos volt, hogy nem ment ki az udvarra. De ez nem is az udvaruk, hanem valami más. Ahol még sosem járt azelőtt, és biztos volt benne, hogy meg kéne ijednie,hisz rémlett valami,hogy valami nagyon fájt,mielőtt itt felébredt,és valami rosszul esett belül,aztán meg itt tér magához,de nem érezte,hogy pánikolna. egyszerűen csak ücsörgött,és nézelődött egy darabig.
Olyan, mint egy szabadtéri repülőtér. Pár alak repül is, na persze, nem WizzAirrel, saját szárnnyal. Még egy dolog, amit furcsának kellett volna tartania, és normál esetben itt sírnia a kétségbeeséstől, hogy semmit nem tud, de nem. Egyszerűen valami más volt. Látva azt a rengeteg embert,meg..egyebet, elgondolkodott.Talán valakitől meg kéne kérdezni, tud-e segíteni. De mi van,ha ő se tudja, hol van? Azzal meg csak felzaklatná a többieket is még jobban. És különben is, megkérdezni ismeretleneket zavarba ejtő!
Felnézett. Itt még az ég is más...hol van a Nap? Tátotta a száját,csillogó szemmel,érdeklődve figyelt, mintha kiránduláson lenne,majd gyorsan lesütötte a szemeit és megrázta a fejét.
Elég a nézelődésből.Hisz neki haza kell menni ma korán.
De olyan fáradt volt, képtelen volt felállni. Csak ült, és nézelődött tovább.
Kicsit pihenek, és indulok. De...tényleg meg kéne kérnem valakit, hogy mondja el,merre vagyok. Így hogy hívom fel anyát,hogy szóljak neki,ha azt sem tudom, a város melyik részén vagyok?
|
Neria
- Hát persze, itt mindenkinek megvan a lehetősége a tisztulásra! - hadarta, amint Beyond elhallgatott. Neria csapdában volt. Vagy most megdorgálja angyaltársát és az elárulhatja őt, vagy úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a kis "nyelvbotlást", és játssza tovább a szerepét. Az utóbbi mellett döntött, bár minden színészi képességére szüksége volt, hogy ne látszódjon a belső fortyogása. Mély levegőt vett, újra nyugalmat erőltetett magára.
- Nem olyan félelmetesek ezek a próbák, akinek tiszta a lelke és képes tanulni a hibáiból nem okozhatnak problémát. A próbák során egy általunk kreált kis világba küldünk, ahol bizonyos helyzetekre kell reagálnod. Ha helyesen cselekszel, átmész. - válaszolt még Colin kérdéseire. Minél több információt adok ki, annál nagyobb eséllyel fog megfelelni... De most nem tehetek mást.
 |
Beyond
Látta a lány szemeiben felcsillanó izgatottságot, mire ő is széles mosolyra húzta a száját. Úgy tűnt, mintha a másik nemhogy aggódni kezdett volna, akkor nyugodott meg igazán, mire Beyond egy halk nevetéssel válaszolt.
- Hé, hé, csak lassan a testtel! Nem kell úgy türelmetlenkedni. A próba nem próba, ha csak úgy az öledbe pottyan - ingatta meg a fejét rosszallóan, és felsóhajtott. - Egy próba akkor az igazi, ha... vársz rá. És félsz. És izgulsz. És fogalmad sincs, mit fogsz kapni. Nem kell úgy sürgetni a dolgot, hisz előbb utóbb úgyis elbu- Úúúgyértem... - helyesbített gyorsan, bár nyelvbotlása szándékos volt. - felbukkan előtted a lehetőség.
Mosolya pofátlannak tűnt, de egész arckifejezése már-már idegesítően jókedvű volt.
- Nem igaz, kedves Neria? - fordult a másik angyal felé, akinek egy kósza másodpercig látta az arcán, hogy az előző megszólalásért legszívesebben megcsapta volna Beyondot.
|
Colin
- Próbák? Hol? Mikor?
Úgy tűnik, izgalmas időknek nézek elébe. Szája széles mosolyra húzódott, szemei csillogtak. A lassan halványuló pánikból maradt adrenalin csak fokozta izgalmát. Hirtelen nem értette, hogy volt képes eddig megülni a fenekén, és nyugodtan tűrni az angyalok titokzatoskodását. Mostantól nem hagyom, hogy ezek az unatkozó angyalkák engem használjanak olcsó szórakozásnak. Kikerülök innen, amilyen gyorsan csak lehet! Az örök kárhozatot még előző, elveszett életénél is kevésbé valóságosnak érezte...
 |
Neria
- De, egészen pontosan tőlem, én leszek a segítőd ittléted során. Minden ideérkezett lélek próbákon esik át, amelyeken ha sikeresen helyt áll, a Mennybe kerül. Három esélyt kapsz, vagyis két bukás "fér bele". - macskakörmözött a levegőbe. A hangja unottan csengett, de a mosoly az arcán megmaradt. Vajon mit adjak neki? Elsőre valami teljesíthetőt kéne, látszik, hogy nem vagyunk szimpatikusak neki. Nehogy tényleg gyanút fogjon...
|
Colin
Hát... ez kegyetlen. Kegyetlenebb, mint jobb-rosszabb földi életeket tengetni a végtelenségig. Bár lehet, ez csak annyit jelent, hogy limitált időm van megvilágosodni. Micsoda hülyeség... A helyzet továbbra is abszurd volt, de Colin kezdett hozzászokni... sőt, kezdte élvezni. Már éppen kényszerpályán érezte magát a sűrűsödő titokerdőben, ami a munkahelyén körülvette. Most viszont úgy tűnt, kapott még egy esélyt. Új világ, új szabályok, új cél, új élet? Na jó, erre a munkahelyi témára azért még visszatérek! (Meg a szkriptemre is, ha már itt tartunk.) Lehet, hogy már soha nem lesz fontos, de attól még megöl a kíváncsiság... Várjunk, már meghaltam. Átkozottul fura ez az egész...
- Na jó... Mitől függ, hogy örökké boldog leszek, vagy szenvedni fogok? - kérdezte, összeszedve a gondlatait - Ugye nem... tőletek? - tette hozzá, a Bének nevezett önelégült vigyorát látva.
|
Neria
Amint beszélni kezdett volna, hogy lenyugtassa a lelket akin a pánik jeleit látta, megjelent Beyond mellettük. Hát rendben, osztozzunk a szórakozáson...
- Szia Bé! Csak társalgok egy lélekkel - biccentett az angyal felé, majd újra a lélekhez fordult és mégegyszer neki kezdett mondandójának. - Tehát azt akartam mondani, hogy semmi pánik, az utazásod még nem ért itt véget. Végül vagy a Pokolban vagy a Mennyben landolsz, de semmképp nem kell ezen az uncsi helyen létezned tovább. Örök üdv vagy szenvedés vár rád! - fejezte be rövid monológját, a végére egész lelkesen. Közben drámaian felemelte a két kezét, és a vörös fény felé intett a távolban az egyikkel, míg felhők közötti fényforrás felé a másikkal. Ezt már számtalanszor előadta, közben tökéletesítve a drámaiságát.
|
Beyond
Miután örült, hogy megszabadult az idegesítő angyaltól, Beyond nem találta a helyét. Mivel nem rég küldött el egy csapatot, a mostani turnusból kimaradhatott, de így hamarosan rettentő unalom telepedett le rá. Egy sziklán ült, mint eddig, és próbált kiszúrni valami érdekeset a távolban.
Hamarosan megpillantotta Neriát, aki egy új, és első ránézésre kicsit különc lélekkel társalgott. Egy kis szórakozást szimatolt a levegőben, ezért széttárta hatalmas szárnyait, és pár csapással ott is termett mellettük, pont, amikor Neria beszélni kezdett volna. Természetesen Beyond félbeszakította érkezésével.
- Helóó~! - köszönt széles mosollyal. - Megzavartam valamit?
Titkon reménykedett, hogy igen.
|
Colin
Valahol mélyen tudta, hogy ez következik, de a kijelentés ettől még ugyanolyan elképesztő maradt. Ezernyi gondolat, kétségbeesett felkiáltás és kérdés merült fel, majd bukott alá abban a viharos óceánban, amivé az agya (ha ugyan nevezhető még annak) változott. De hisz még alig éltem... Mikor reinkarnálódom? Még annyi minden vár rám! Egész életemben vegetáltam. Miért nem hívtam randizni Philipet? Vagy Mike-ot! A francba is, tudom már, miért nem működött a szkriptem. Évekbe telik,amíg kibogozzák. De hisz még alig éltem. Mikor reinkarnálódom? Vajon itt mindenki halott? Hogy van a családom? Tudják, hogy meghaltam? Volt már temetés? Hiányzom nekik? De hisz még alig éltem. Mikor reinkarnálódom? Várjunk csak... Hogyan haltam meg?????
Mielőtt azonban bármelyik kérdését is megfogalmazta volna, az angyal (Most tényleg elhiszem ezt?) belekezdett mondókájába.
|
Neria
Tényleg nem emlékszik. De nem baj, ahogy látom már gyűlnek a lelkek. A mező egyre hangosabb lett a nyüzsgő lelkektől, akik mind eligazításra vártak. A szokásos menetrend... fogalmazódott meg Neria fejében, de beszélgetőpartnere zavara újonnan jókedvre derítette.
- Hölgyem, Ön azért van itt, mert meghalt - hangzott el az annyit ismételt mondat az angyal szájából, miközben az állandó mosolya továbbra is az arcán ragyogott. Érdekesnek tűnt számára a lélek, aki annyi mindenben kilógott a többnyire fiatal vagy jellegtelen társai közül.
- Nyugodtan tegezz egyébként, nálunk ez a szokás. A túlvilágon már nem figyelünk ilyen formaságokra - tette még hozzá Neria, amint ráeszmélt hogy ő az idősebb.
|
Colin
Felnevetett. Kicsit vérszegényre sikeredett, de remélte, azért megteszi. Volt valami ebben a nőben, ami már-már hihetővé tette ezt az egészet. Fiatal, földöntúlian gyönyörű arcában nem volt semmi a hagyományos hostess-ek bájolgó mosolyából. A könnyedség, amivel a földi évszázadokról beszélt, meghökkentette Colint. A pokolba az óvatoskodással, kezdek ideges lenni!
- Na jó, elnézést kérek, de fogalmam sincs, miről beszél! Nem kaptam eligazítást sem erről a "Purgatóriumról", sem a programról, és halványlila dunsztom sincs, mit keresek itt - hadarta hevesen gesztikulálva. A nő érdeklődve felvonta a szemöldökét, és egy meghatározhatatlan hosszúságú, elviselhetetlenül üres pillanatig Colin csak saját szorongásának növekedését érzékelte. Ez az érzés idegen volt számára, valami olyan, amit jobb időkben talán irigyelt is másoktól. Aztán a szárnyas nő mégis megszólalt.
|
Neria
Már egy ideje csak álldogált és várta, hogy elég lélek gyűljön össze a tájékoztató megtartásához. Meglepve vette észre a lelket, aki meg is szólította. Középkorú, és mégis ide került. Ez különös, de legalább elleszek egy darabig vele. A kérdésre elmosolyodott, de erőt vett magán és nem nevette ki a lelket.
- Üdv itt, a Purgatóriumon. Már elég rég itt lehetek, Földi években mérve talán évszázadok óta. - mondta, miközben kíváncsian várta a reakciót. Kevesen reagálnak így a halálukra, főleg azok, akik nem emlékeznek rá.
|
Colin
Az első, amit érzett, a megkönnyebbülés volt.
Kissé szédült, ahogy felült. Csak nem jutottam el végre a szavannákra? A hely kevéssé hasonlított a szavannákra. Oroszlánok és zebrák helyett mindenfelé emberek nyüzsögtek. No meg néhány repülő alak, amiket (akiket?) Colin nem tudott hova tenni. Még sosem látott hasonlót. Gerincén jóleső bizsergés futott végig. Feltápászkodott, miközben folyamatosan fürkészte körülötte lévőket. Nyugalom, Colin, csak semmi hülyeség. Tudnom kéne, hol vagyok. Biztos, hogy tudom, hol vagyok. Lehetetlen, hogy csak úgy megjelentem itt, valahogy ide kellett kerülnöm, arra pedig emlékeznem kell. De ha nem, az se baj. Na jó, de. Mindenesetre a többiek biztos tudják, csak valahogy ki kell derítenem.
- Öhm, jó napot. Ön mióta van itt? - fordult a hozzá legközelebb állóhoz. Későn vette észre, hogy az illetőnek szárnya van.
|
Neria
- Téged fognak elrakni az útból, nem engem - vont vállat, miután megállapította, hogy reménytelen a helyzet. Egyet közülünk lelepleznek, és azután gyanút fognak a lelkek is. Eddig még viszonylag jó volt a helyzet... Szó nélkül felszállt, és újra a mező közepét vette célba. Valahogy ki kell eresztenie a gőzt, valami szórakoztatót kéne találjon...
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
