|
Böngésző: Mozilla Firefox / Chrome
Képfelbontás: 1024 x 768 minimum, széles képernyő ajánlott
Szerkesztők: Cy és Somfi
Design: Somfi
A designhoz tartozó rajzokat mind mi készítettük, tehát kérünk titeket, hogy megkérdezésünk nélkül egyiket se használjátok fel!
A helyszínek, valamint a karakterek képei főként deviantARTról vannak, nem mi készítettük őket, így minden jog a készítőket illeti!
| | |
|
Mindenek előtt szeretnénk leszögezni, hogy a szerepjáték teljes mértékében fikció, a története közös agyszülemény, ez nem jelenti azt, hogy hiszünk a Pokolban, Mennyben, Purgatóriumban, Istenben vagy a korrupt angyalokban, de azt se, hogy nem. Ha nem tudod elfogadni a játék világát, ez nem a neked való hely. Mi minden hitet és véleményt tiszteletben tartunk, tartsátok ti is tiszteletben a történetet. Ez az oldal Nem a vallással foglalkozik. Ez csak egy kitalált szerepjáték, ami Szórakoztatási célból jött létre.
| | |
|
Csere kérésére a chatben vagy a vendégkönyvben van lehetőség. Nem kell félni, nem harapunk, bárki kikerülhet, aki cserébe ugyanúgy feltünteti az oldalán Purgatory linkjét. A helyek száma végtelen!
| | |
|
NEWS
|
|
2014.08.28. - Somfordka - Az utóbbi időben leállt a játék, és ez már messze nem az első eset. Most viszont már belefáradtunk az emberek böködésébe és felrázásába, ez így senkinek sem jó. Ha valami nem megy, hát nem megy, már nem csak, hogy nektek nincs kedvetek írni, nekünk sincs.
Az oldal hamarosan bezár. Sajnáljuk. Cy végzős lesz ősztől, én pedig gólya az egyetemen, így időnk sem lesz. Cy továbbra is szerkeszteni fogja a Danger Dayst, tehát ajánlom ezt mindenki figyelmébe :)
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.02. 18:07 - |
 |
Minden lélek itt kezdi túlvilági létét. Normális mezőnek is tűnhetne, ám nem az. Nagysága óriási, bármerre is néz az ember, épp hogy a távolban lát valamit. Itt-ott sziklák tarkítják, amiken angyalok szoktak ülni. Egyébként a hely tele van frissen érkezett illetve ittragadt lelkekkel, vagy olyanokkal akik épp nincsenek próbán. a földön is angyalok téblábolnak, akik időnként eligazítást tartanak az újonnan érkezetteknek, egyébként játékokkal és a lelkekkel való társalgással foglalják le magukat. Nap nincs, a Menny fénye szolgáltatja a világítást, ennek következtében éjszaka sincs, sőt az idő is elég relatív fogalom errefelé. A Mező szélén található a bajárat a Pokolba, de aki csak teheti, elkerüli. (Persze akad olyan, akit ide hurcolnak...)
HA karaktered ÚJONC, itt talál magának angyalt! Ezután kérünk az angyal saját topicjában folytassátok a játékot. Ha egy már beszélgető angyalhoz és lélekhez kapcsolódnál be, itt írd meg, hogy odamész hozzájuk, majd abban a topicban folytasd.
|
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Jared
Ő is meglepődött, de nem negatív értelemben, sőt, ha lehet ezt mondani, inkább pozitívban. Nem hitte volna Anthonyról, hogy meleg, ennek hála viszont eszébejutott egy fiatalkori fantáziálgatása. Miután bekerült a menőbbek közé a gimiben, a haverjai állandóan próbálták rábeszélni, hogy feküdjön le valamelyikükkel, mert az poén. De alkalma már egyikre sem volt a kirúgása előtt. Vajon megharagszik, ha rákérdezek, hogy prosti volt-e? tűnődött magában, de végül rizikósnak találta feltenni a kérdést, így hanyagolta.
- Hisz... téged megöltek. Akkor miért nem a mennybe kerültél automatikusan?
Nem feltételez ő semmi rosszat.
 |
Alessia
Nem lepődött meg Anthony reakcióján, de a szövegén már... igen. Ezt nem gondoltam lehetségesnek. Megdöbbenését próbálta leplezni, több-kevesebb sikerrel. Pár másodperc után eszébe jutott, hogy válaszolnia kéne.
- Alessia - mondta, miközben Anthonyt méregette bizalmatlanul. A lány tudta, hogy szép a haja, de így bámulni... Úgy döntött, inkább csak figyeli a két másik beszélgetését, elvégre neki nincs túl sok mondani valója.
 |
Anthony
Őszintén szólva a csaj mondatából kábé három szót értett meg, amiből arra következtetett, hogy valami magasabb pozícióban élt, mint amit ő el tudott volna akár képzelni is. De helyes volt az arca, a haja pedig csillogó fekete. Bár már kicsit ijesztően fekete és hosszú, de még nem látott ilyen egészéséges hajat. Olyan sima és jól ápolt volt, hogy kedve lett volna kicsit beletúrni és felforgatni. De ekkor a srác szólalt meg. Be volt lőve, na ez tetszett neki! Majdnem felemelte a tenyerét, hogy egy pacsit adjon, de aztán meggondolta magát. A fiú hanghordozásából arra következtetett, hogy nem dicsekszik vele.
- Ja, az jó ötlet. Anthony... Ja amúgy engem megfolytottak. Izé... gondolom nem tetszett a banyának, hogy a férjével, hát, szórakoztunk.
Még csak nem is kérdezte senki, de jóval többet elmondott, mint tervezte. Végül is, ha ez után mocskos buzinagy tartják, majd keres másokat... Ha meg elég jófejek, akkor meg nem gáz.
 |
Jared
- Autóbaleset... - felelte halkan. - Be voltam lőve.
Hozzátette az igazságot is, elvégre itt teljesen mindegy volt. Ők nem ismerik, és mi értelme lenne letagadni? Meghalt.
- Különben... ha már egy darabig itt leszünk, be is mutatkozhatnánk egymásnak. Az én nevem Jared. Mondanám, hogy örvendek, de... halottak vagyunk.
Beyond
Meghatva összekulcsolta két kezét, ahogy a kis lelkeket figyelte. Hát barátkoznak! Milyen szép is az ilyesmi pár halott között.
Majd úgy döntött, nem zavarja tovább a meghitt ismerkedést, kinyújtotta hófehér szárnyait, és felröppent egy magasabb sziklára. Csak pár volt belőlük a mezőn, és mindegyiken egy-egy angyal ült, akik saját "csapataikat" igazították útba. Beyond úgy gondolta, eleget tett már a sajátjaiért. Még többet is, mint némelyikért akart.
 |
Alessia
-Hmm, értem... - válaszolt Jarednek, miközben elméleteket gyártott a helyzetre. Ez a valami túlságosan bonyolultnak látszik ahhoz, hogy álom legyen. De akkor mi lehet? Figyelme csakhamar megint Beyondra fordult, és az új beszélgetőtársára. Némán figyelte őket, mígnem a pasas felé és Jared felé fordult.
A kérdése teljesen nyilvánvaló volt, mégis, Alessia nem találta a választ. Ha lenne emlékem a halálomról, nyilván nem gondolnám ezt az egészet álomnak...
- Nem tudom. Valószínűleg valami trumatikus élmény lehetett, ami memóriakiesést okozott - szólalt meg végül. Jelenleg ezt látta az egyetlen magyarázatnak.
|
Anthony
Még mindig nem lett teljesen meggyőzve, mert az angyalsrác se hozta a szokásos angyalstílust, így természetes, hogy An minden szavát gyanakvással figyelte.
- Majd meglátom, hogy mihez lesz kedvem... - intett neki, és inkább valami embertársaság felé nézett. A többiek legalább annyira se tudják mi a helyzet, mint ő, ami azért kicsit megnyugtatóbb. A fekete hajú csajt meg a szőke srácot nézte ki, akik a közelben voltak, és az előbb beszéltek szintén a szárnyassal. Mindkettőt a "dugnám" kategóriába sorolta, így odament hozzájuk.
- Ti hogy haltatok meg? - Nem a legmegszokottabb kérdés az ismerkedésre, de az adott helyzetben elég helytálló An megítélése szerint.
|
Beyond
- Itt mindenkinek van gyengesége, aki nem angyal. Ettől lesz érdekes a játék. Különben én nem mondom, hogy a Menny milyen király hely, de tény, hogy ott legalább nem baszogatnak. Mondjuk elég uncsi... de a mennyeket mindenki olyanná formálja magának, amilyenné akarja. Mintha egy életen keresztül be lennél szívva.
Úgy tűnik, Beyond meglátta, hogy kell motiválni a srácot. Bár valójában még unszimpatikusabbnak találta a flegma magatartását, mint amilyennek Jaredet az elején. Téged foglak a leginkább megszopatni.
|
Anthony
Két perc se telt el, de már utálta ezt a libaszárnyas fazont. Ennek köze nincs az angyalokhoz...
- Bocs, de nekem nincs gyengeségem. Amúgy tudom, hogy minden ember a Mennybe akar jutni, mert a Pokol rossz, de abból kiindulva, hogy Isten is szarik rátok mitől lenne jobb a Menny?
Baromira idegesítette az a vigyor, de kivételesen próbált nem beszólni, mert információkra volt szüksége. De minek menjen a Mennybe, ha az angyalok is ilyen pöcsök? Pedig meg akarta kérdezni, van-e egy jointja, de inkább letett erről a tervéről. Áttúrta addig a zsebét is, de nem volt nála semmi. Ez a hely már most a Pokol... Amúgy se tudta magát elképzelni a Mennyben.
|
Beyond
- Még egy értetlenkedő! - sóhajtott fel ő is hasonló világfájdalommal, majd az újonnan érkezett fiú felé fordult. - Kitalálom, a te gyengedésed a restség, mi? Mert elég lustának tűnsz, ha ilyen hamar fel akarod adni. Hidd el, nem akarsz Lucifernek szolgálni.
Ahogy végignézett a srácon, valami gúnyos, kissé szenvtelen mosoly jelent meg az arcán. Mint mindig. Beyond állandóan vigyorgott.
- Csúnyább dolgai vannak egy kis seggbekukinál. Olyanok, amiket nem hiszem, hogy élveznél egy örökkévalóságon keresztül.
Jared
- Ja... most - válaszolt a lánynak. - Igazság szerint örülök. Már untam tehetetlenül feküdni azon a kórházi ágyon.
Anthonyhoz hasonlóan ő is hamar megbékélt a halál gondolatával, de próbálta a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Nem akart pokolra jutni.
Ahogy Beyondot hallgatta, amint az új fiúval beszél, akaratlanul grimaszra húzódott a szája. Ez a tag tényleg egy angyal? Valahogy egész másmilyennek képzelte őket. Erre az angyalra mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy... normális.
|
Anthony
Kábé húsz perce volt itt, de az egyetlen kérdés, ami felmerült benne csupán ennyi volt: Mi a f*sz...? Az előbb még baromira fájt a torka, képszakadás, aztán itt feküdt ezen a pusztán egy csomó idegennel körbevéve. Pedig nem érzett semmi különöset, csak a szokásos, belőtt állapot utáni kábultság és fáradtság volt a végtagjaiban. Aztán megjelent az a srác a baromi nagy szárnyaival, és már fel is ébredt egy kicsit. Próbák, Lucifer meg Purgatórium? Mi a f*sz? Meg mik azok a szárnyak? Brandon felesége elcipelte egy elbaszott farsangra? Aztán lassan, elég lassan leesett neki, de a szárnyas fazon vidám mondata sokat segített ebben. "Mind halottak vagytok." Aztán kezdett összeállni a kép, ahogy a kellemes szex utáni pihenőjét megzavarta egy káromkodó női hang, meg az a kellemetlen érzés, hogy nem kap levegőt. A torka még mindig bizsergett. Brandon, az a gyökér, azt mondta, a felesége holnap jön haza. Szopás.
An feltápászkodott, leporolta magát, és hálás volt azért, hogy nem egy szál pöcsben került ide, ahogy meghalt. Odaballagott a szárnyas alakhoz, és nagy világfájdalommal zsebrevágta a kezét.
- Hé, akkor mi van, ha nem is akarok a Mennybe vagy hova menni? Asszem nekem a Pokol is megfelelne. Nem lehetne átugrani ezt az egész próbás dolgot?
|
Alessia
- Milyen különös, hogy ez a hozzáállása nem igazán mutatkozott meg eddig. A valóság érdekesebb, mint amit kitalálnak az emberek. - jegyezte meg, inkább csak úgy magának. A frissen bekapcsolódott srácra pillantott. Mintha a tömegben lett volna. Ártalmatlannak látszott.
- Te is most kerültél ide?
|
Beyond
Vállat vont, és felegyenesedett.
- Persze, hogy létezik. Csak szarik a Purgatóriumra. Ezért vagyunk itt mi, angyalok. A többségünk csinált valami... huncutságot odafent, és ez a büntetésünk. A helyedben nem bíznék meg mindenkiben. Vannak, akik szeretnek a démonokkal kártyázni.
Egy apró, cinkos mosollyal rákacsintott a lányra.
Jared
Eddig távolabbról figyelte őket, azelőtt ő is a tömegben állt, és csendben hallgatta a felvilágosítást. Alessiával ellentétben ő emlékezett halálának bizonyos részleteire, mert hosszú hetekig kómában feküdt, mielőtt lekapcsolták a gépekről. Azóta is fáj a feje, még itt a Purgatóriumban sem múlt el teljesen. Szörnyű migrén.
Sokáig gondolkozott, hogy vajon közelebb menjen-e ehhez a kettőhöz, vagy csak a távolból hallgatózva próbáljon elcsípni néhány információt, de végül úgy döntött, csatlakozik hozzájuk.
- Hogy érted, hogy a démonokkal? Az angyaloknak nem tilos kapcsolatot létesíteni velük?
Beyond
Hátrafordult a hang irányába, és szája akaratlanul grimaszra húzódott. Mi az, hogy egy ember csak így közbevág az ő beszélgetésébe? Oké, te már nem vagy szimpi. Téged egyszer kegyetlenül megszopatlak.
- Nem, nem tilos. Vagyis hivatalosan az. De, mint mondtam, Isten szarik ránk.
|
Alessia Merina Avery
Micsoda rohadt rendszer... Hát pláne, ha ilyen angyalokat foglalkoztatnak... Tűnődött Alessia, miközben az agya egy másik szeglete azon gondolkodott, vajon képes-e most elpirulásra. (Bizony elég rosszul reagálja le a magánszférájába való behatolásokat.) Elvégre mozogni is tud egyéb életjelenségek nélkül, tehát lehetséges lenne. De kideríteni problémás lenne.
Visszatérve azonban az esetleges pirulás okozójára, újra hátrált egy keveset.
- Azt hinné az ember, Isten a kezében tartja az ügyeket. Bár eddig nem is hittem egyyáltalán, hogy létezik. A te létezésed sem feltétlen függ össze az övével. Szóval már csak erre lennék kíváncsi, hogy tényleg létezik-e... Isten? - kérdezett újra, hiába akart már menekülni, a kíváncsisága erősebb volt. A végén még kiderül a tudatalattijáról, hogy hisz Istenben. Lehet, a végén még megtérek, ha felébredek.
|
Beyond
Elgondolkozva nézett a lányra, miközben mérlegelte magában, milyen következményekkel járhat, ha eljár a szája.
- Nem volna szabad kiszivárogtatnom ilyen információkat...
Gondolkozott. Az igazat megvallva, amit Beyond leginkább szeretett, az a felfordulás volt. Pláne, ha ő okozhatta. Rettentő unalmasnak találta az életet itt a Purgatóriumban, és minden lehetőséget megragadott, hogy játsszon. Akár mások életéről, akár a nyugalom felkavarásáról legyen szó.
- De tudod... - Közelebb hajolt a lányhoz, mintha valami rettentő nagy titkot készülne elárulni. - Vannak itt egyesek... akik nem olyan angyaliak, mint amilyennek tűnnek.
Széles vigyora alátámasztotta állítását.
|
Alessia Merina Avery
- Áh, értem... - köszörülte meg a torkát, ahogy elhúzódott az angyaltól. Ez az álom egyre furább... Semmiképp sem ilyen viselkedésre számított egy angyaltól. Az információ maga viszont értékes volt. Ha más benne van a játékban, végig is játszhatja.
- Ezt ki tudnád fejteni? - kérdezte, legyűve az érzésetét, hogy igazából vele játszadoznak. - Igazán... érdekesen hangik. - tette hozzá reménykedve, hogy nem hangzik értetlennek.
|
Beyond Birthday
- Eh?
Meglepve fordult a lány felé, mert úgy érezte, mindent világosan elmondott. Bár Beyond fejében a "világosan és egyértelműen" gyakran mást jelentett, mint a szavak valódi jelentése.
- Ó, a késős! - mondta vidáman, mikor felismerte a másikat. - Aranyos a lelkesedésed, de lehetnél kicsit türelmesebb is. Még nem regisztráltak a rendszerbe. Na, nem mintha olyan modern hely lenne ez a Purgatórium, de dolgozunk az ügyön... Majd megkapod a tájékoztatást. Gondolom, tőlem, mert hozzám osztottak be téged. Addig is, én a helyedben megismerkednék másokkal is.
Kicsit közelebb hajolt a lányhoz, és sejtelmes hangon folytatta.
- Nem olyan könnyűek ezek a próbák, mint gondolod. Sőt! Spanolj le pár emberrel, mert egyedül tuti, hogy nem jutsz ki innen. Köztünk maradjon, de vannak itt páran, akik arra játszanak, hogy pokolra juss - kacsintott rá vigyorogva.
|
Alessia Merina Avery
Halottak, mi? Úgy tűnik, a tudatalattim vicces kedvében van. Ahogy azonban az emberek reakcióját nézte, jórészük azonnal elhitte, hogy meghalt. Az is biztos, hogy nincs szívverése, csak megszokásból pislog és mintha a lélegzete is kihagyna. De mégis, ez egy álom, bármi lehet benne. Próbából megállította a légzését, és nem történt semmi. Erre már számítani is lehetett.
A tömeg lassan oszlani kezdett, szinte mindenki azonnal beszélgetésbe kezdett, sok helyről hallott sikoltozást, őrjöngést, sírást. Néhány helyről kacajt is, de olyan is előfordult, aki csak komoran nézett maga elé, mint Alessia. Ez viszont felkeltette az érdeklődését, hogy küldetéseket kell végrehajtaniuk, különben itt maradnak.
Egy hely, ahol a döntenek a halottak sorsáról. Nem volt vallásos, és nem érdeklődött a téma iránt, de annyi felrémlett benne, hogy már hallott egy ilyen "helyről". A Purgatórium.
Mélyet sóhajtott, kihúzta magát, felszegte az állát, és közelebb ment az angyalhoz. Még hozzá egy halvány mosolyt varázsolt az arcára, hátha így egyszerűbb lesz.
- Elnézést! Meg tudnád mondani, hogy mikor kezdhetem az első próbám? - szólította meg. Furcsa módon úgy érezte, hogy magáznia kéne egy angyalt, de mégis... Ez a pasas nem tűnt túl idősnek, ráadásul amilyen laza a stílusa, nem is illik hozzá.
|
Beyond Birthday
Csak egy átlagos nap volt Beyond számára ez is, mint az összes többi. Újabb csapatok, újabb magyarázkodás, semmi móka, csak a dögunalom, meg a pánikoló emberek, akik vagy felfogják, hogy meghaltak, vagy nem. Hosszú évek óta volt már idelent, nem is számolta, mióta, csak annyit tudott, hogy minden nap egyforma és monoton, amiből kezdett elege lenni.
- Oké, akkor ahogy mondtam, ez lesz... - tartott mondandója közepén, amikor megpillantotta a közeledő lányt. - Na, remek. Még egy késős. Állj oda valahova a szélre, és figyelj, mert már nem kezdem elölről.
Sóhajtott feladóan, majd folytatta a magyarázást.
- Ez lesz az utolsó, döntő állomás a számotokra. Ha nyertek, mennybe juttok, de ha nem, Lucifert fogjátok szolgálni az örökkévalóságig. Értettétek, ja? Ja. - Halántékához nyúlt mutatóujjával, és megvakarta lassan. - Valamit tuti, hogy kifelejtettem... - mondta halkan, csak úgy magának. - Ja, igen! A lényeget. Különböző próbák elé fogunk állítani benneteket. Nem lesznek egyszerűek, hisz ismerjük a gyengeségeiteket, és nem az a célunk, hogy sétakirándulást szervezzünk nektek a Purgatórium különböző félreugró kis dimenzióiban. Kemény feladataitok lesznek. Kemény kísértéssel. Kemény próbákkal. Vagy elbuktok, vagy nem. Sz'al, ennyi volna.
Az angyal készült volna tovább állni, de akkor egy hang a tömegből megállította.
- És mi lesz, ha meghalunk?
Beyond elmosolyodott, már-már vigyorra húzta a száját, és szemei huncut csillogása nyilvánvalóvá tette, hogy az ilyen kérdéseket szereti a legjobban.
- Milyen édes! Nem nyilvánvaló? Mind halottak vagytok.
|
Alessia Merina Avery
Egy fekvő alak jelent meg a mezőn, a többi lélek között. Nem sokkal ezután eszméletéhez is tért, mint ahogy minden ide kerülő. A lelkek nem foglalkoztak vele, már rég megszokták ezt a jelenséget. Kinyitotta a szemét, ködös pillantással bámult az égre, igyekezett összeszedni a gondolatait.
Nemsoká rádöbbent, hogy fogalma sincs, hogy hol van, és hogyan jutott a mezőre. Megpróbált nem azonnal pánikba esni, ahogy felült és körülnézett. Arra még emlékszem, hogy a napirendem néztem át... De ez a hely olyan különös. Mit keres itt ennyi ember? A világ minden szegletéből vannak itt. Végeláthatatlan sokan vannak, és mintha ennek a mezőnek sem lenne határa. A semmi közepén ennyi ember? Ráadásul mit keresek én itt? Ahogy érezte, hogy eluralkodik rajta a pánik, a szívéhez kapott.
Azonban nem érezte a szívverésének a gyorsulását, sőt... A szívét sem érezte. Ez lehetetlen... Tekintete ide-oda cikázott, mintha a környezete választ adhatna a felmerülő kérdésekre, de hiába. Egészen addig, amíg megpillantott néhány alakot... A levegőben. Ezt nem hiszem el... Nyilván álmodom.
Tátott szájjal feltápászkodott, és szinte öntudatlanul az egyik angyalalak irányába indult. Teszi tehát azt, amit minden álmában szokott: hagyja sodorni magát az eseményekkel. De az egész olyan furcsán valósnak tűnik. Ez csakis álom lehet. Az ember teljesen valóságosnak érzi az álmait, ez csak természetes. Csak várnom kell az ébredésre. Az angyal körül emberek gyülekeztek, ő pedig unott hangon beszélt hozzájuk. Alessia úgy döntött, hogy először csatlakozik a tömeghez, hátha megtudhat pár dolgot.
|
|
|
Minden lélek itt kezdi túlvilági létét. Normális mezőnek is tűnhetne, ám nem az. Nagysága óriási, bármerre is néz az ember, épp hogy a távolban lát valamit. Itt-ott sziklák tarkítják, amiken angyalok szoktak ülni. Egyébként a hely tele van frissen érkezett illetve ittragadt lelkekkel, vagy olyanokkal akik épp nincsenek próbán. a földön is angyalok téblábolnak, akik időnként eligazítást tartanak az újonnan érkezetteknek, egyébként játékokkal és a lelkekkel való társalgással foglalják le magukat. Nap nincs, a Menny fénye szolgáltatja a világítást, ennek következtében éjszaka sincs, sőt az idő is elég relatív fogalom errefelé. A Mező szélén található a bajárat a Pokolba, de aki csak teheti, elkerüli. (Persze akad olyan, akit ide hurcolnak...)
HA karaktered ÚJONC, itt talál magának angyalt! Ezután kérünk az angyal saját topicjában folytassátok a játékot. Ha egy már beszélgető angyalhoz és lélekhez kapcsolódnál be, itt írd meg, hogy odamész hozzájuk, majd abban a topicban folytasd.
|
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
