|
Böngésző: Mozilla Firefox / Chrome
Képfelbontás: 1024 x 768 minimum, széles képernyő ajánlott
Szerkesztők: Cy és Somfi
Design: Somfi
A designhoz tartozó rajzokat mind mi készítettük, tehát kérünk titeket, hogy megkérdezésünk nélkül egyiket se használjátok fel!
A helyszínek, valamint a karakterek képei főként deviantARTról vannak, nem mi készítettük őket, így minden jog a készítőket illeti!
| |
|
Mindenek előtt szeretnénk leszögezni, hogy a szerepjáték teljes mértékében fikció, a története közös agyszülemény, ez nem jelenti azt, hogy hiszünk a Pokolban, Mennyben, Purgatóriumban, Istenben vagy a korrupt angyalokban, de azt se, hogy nem. Ha nem tudod elfogadni a játék világát, ez nem a neked való hely. Mi minden hitet és véleményt tiszteletben tartunk, tartsátok ti is tiszteletben a történetet. Ez az oldal Nem a vallással foglalkozik. Ez csak egy kitalált szerepjáték, ami Szórakoztatási célból jött létre.
| |
|
Csere kérésére a chatben vagy a vendégkönyvben van lehetőség. Nem kell félni, nem harapunk, bárki kikerülhet, aki cserébe ugyanúgy feltünteti az oldalán Purgatory linkjét. A helyek száma végtelen!
| |
NEWS
|
2014.08.28. - Somfordka - Az utóbbi időben leállt a játék, és ez már messze nem az első eset. Most viszont már belefáradtunk az emberek böködésébe és felrázásába, ez így senkinek sem jó. Ha valami nem megy, hát nem megy, már nem csak, hogy nektek nincs kedvetek írni, nekünk sincs.
Az oldal hamarosan bezár. Sajnáljuk. Cy végzős lesz ősztől, én pedig gólya az egyetemen, így időnk sem lesz. Cy továbbra is szerkeszteni fogja a Danger Dayst, tehát ajánlom ezt mindenki figyelmébe :)
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.02. 18:07 - |
|
Minden lélek itt kezdi túlvilági létét. Normális mezőnek is tűnhetne, ám nem az. Nagysága óriási, bármerre is néz az ember, épp hogy a távolban lát valamit. Itt-ott sziklák tarkítják, amiken angyalok szoktak ülni. Egyébként a hely tele van frissen érkezett illetve ittragadt lelkekkel, vagy olyanokkal akik épp nincsenek próbán. a földön is angyalok téblábolnak, akik időnként eligazítást tartanak az újonnan érkezetteknek, egyébként játékokkal és a lelkekkel való társalgással foglalják le magukat. Nap nincs, a Menny fénye szolgáltatja a világítást, ennek következtében éjszaka sincs, sőt az idő is elég relatív fogalom errefelé. A Mező szélén található a bajárat a Pokolba, de aki csak teheti, elkerüli. (Persze akad olyan, akit ide hurcolnak...)
HA karaktered ÚJONC, itt talál magának angyalt! Ezután kérünk az angyal saját topicjában folytassátok a játékot. Ha egy már beszélgető angyalhoz és lélekhez kapcsolódnál be, itt írd meg, hogy odamész hozzájuk, majd abban a topicban folytasd.
|
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Peyton
Felhúzta a szemöldökét és nézte a ,,sorstársát". - Mit titkoljak azok hogy ki illetve mi vagyok? - kérdezi tőle komolysággal.
- Örülnék neki ha a nevemen szólítanál ,,édes". - mondta kissé irónikusan és végig figyelte a lányt. Ő nem akart semmi féle veszekedést, de alig van pár órája itt, és már megis mondják neki hogy mit ne csináljon. Peyton utálja ha megmondják neki mit csináljon.
- Kösz az infót, majd vigyázok. - kacsint rá mosolyogva aztán vissza ül az ágra és lehunyja a szemét közben élvezi a kis szellőt. Még hogy majd én itt fütty szókra fogok ugrálni..Persze.. Fut végig a gondolatán.
|
Neria
Folytatta a mosolycsatát, miközben minden színészi tehetségét összeszedte, hogy a lehető legnyugodtabban válaszolhasson. Még körül is nézett, hogy ellenőrízze senki más nincs hallótávolságon belül.
- Szerintem én segíthetnék neked. Azt hallottam, hogy nem leplezed azt, melyik oldalon állsz. Annyiban biztosíthatlak édes, hogy előttem továbbra sem kell vigyáznod, de velem és B-vel szerencséd van. Sok angyal továbbra sem állt át a mi oldalunkra, tehát vigyáznod kell még, kinek tárulkozol fel, ezért még a Pokolra küldhetnek. - A mondandója végére minden próbálkozása ellenére rideg lett a hangja, az arca pedig komoly.
|
Peyton
Elmosolyodott mert érezte hogy valaki közeledik felé és felült, majd nézte a gyönyörű vörös hajú angyalt. - Szia..meglehet. - dőlt neki a fatörzsnek és piszkált még egy falevelet. Mikor meghallotta a nevet elmosolydott és rápillantott.
- Én Peyton vagyok. - nyújtoztatta ki az egyik kezét és lecsúszott az ágról, mintha zuhant volna le egyenesen a föld felé, de hirtelen kitárta a szárnyait hogy leereszkedjen. Megállt két lábon és mosolygott a lányra. - Segíthetek? - dobta hátra a haját és dőlt neki a fának.
|
Neria
Elrugaszkodott a szikláról, és felröppent az égbe, hátha kiszúrja a szőkeséget. Sziklán ülni nem látta, ezért inkább a mező széle felé indult el, feltételezve, hogy egy érdekesebb hely felé indult a keresett angyal is. A fehér pöttyöt ki is szúrta, amint közeledett az erdő széléhez. Amint közelebb ért lassított a sebességén, hogy ne látszódjon rajta mennyire lóhalálában jött a lány után.
- Hali! - kiáltott oda neki pár méterről, miközben közeledett. - Te egy új arc vagy, nem láttalak még itt. A nevem Neria - mosolyodott el, eközben az ághoz ért.
|
Peyton
Annyira unatkozott hogy inkább a mező szélén volt pár fa annak az ágaira felült és nézelődött. Elég unalmas itt...de legalább jobb mint annó. Futott végig az agyán, és elfeküdt a faágon. Birizgált egy levelet, aztán letépte és eldobta, közben a lábát azt lógatta.
|
Neria
- Te, mint egy jótevő uncsi kisangyal? - erre a gondolatra tényleg el kellett nevetnie magát, de amit B ezután mondott, nagyon nem tetszett neki. Az addig állandó mosolyát egy komor arckifejezés váltotta fel..
- Hát, unatkoztam. Ezt most megkaptam, azt hiszem. Ideje jobb belátásra térítenem a kisasszonyt, ezt így nagyon nem fog működni. Minden esetre köszi az infót Bébé, igazán hasznos volt! - varázsolt arcára újra vigyort, miközben már állt is fel, hogy szárnyra kapjon. Elég feltűnő jelenség, csak hamar megtalálom...
|
Beyond
Fél szemét kinyitotta, hogy ránézzen a lányra, majd újra lehunyta, és halkan elnevette magát.
- Jah, olyasmi. Sok mindent mondott, csak a nevét felejtette el.
Aztán erőt vett magán, nagy nyögéssel feltápászkodott, és kinyújtózott, mint egy macska.
- Elég furcsa volt, végig arról próbált meggyőzni, hogy én egy jótevő uncsi kisangyal vagyok. Mázlija, hogy nem így van. Nem túl elővigyázatos, mindenkit le fog buktatni ezzel. - Vállat vont. - Bár nekem nyolc, én csak szórakozom, ez inkább neked lesz ciki.
Széles, kisfiús mosollyal nézett a lányra, vörös szeme csak úgy csillogott, isten se tudja, miért. Beyond kiszámíthatatlan volt.
- Talán beszélned kéne vele. A múltkori lázadást is alig tudtuk leverni. Jesszus, mennyi nyomi került a Pokolra! - nevette el magát.
|
Neria
A távolból figyelte Beyond és az új lány beszélgetését. Megvárta míg a jövevény el is megy, hogy aztán kifaggathassa B-t a fejleményekről. Ahogy a delikvens lefeküdt a sziklára és elhelyezhedett, Neria megközelítette.
- Szia Bééééé! - köszönt kissé harsányan, széles mosollyal az arcán. Eközben leült a sziklára Beyond mellé. - Még nem láttam sose ilyen flörtölős angyalkát, egyszer még megjárja. Valami újonc volt?
|
Beyond
Apró grimasszal nézett a lány után. Hát ezt meg mi lelte?
Kicsit ironikus volt, hogy a szintén vörös szemű fiú úgy bámult utána, mintha az angyal most szökött volna a diliházból, mert ő sem volt teljesen normális, de ez még neki is sok volt. Ezzel se lehet szót érteni. Mint egy holdkóros.
Majd lefeküdt a sziklára, és unottan lehunyta a szemeit. A lány megjelenésével legalább egy kis szórakozásra vágyott, vagy hogy valakivel beszélgethet, de tévedett, és furcsa megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy elment.
|
Peyton
- Én nem játszom meg magam! - mondja neki kissé mérgesen, mert nem az a fajta hogy megjátsza magát ő csak saját magát adja.
- Ha nem tetszik valami nyugodtan mond meg, legfeljebb nem érdekel.. - nevet fel és nézi a fiút a vörös szemeivel.
- Te pedig vigyázz kivel húzol újat, ne hogy... - pillant le a a fiú lábához majd mosolyogni kezd gonoszan. - Megégesd magad! - kacsintott akkor egy apró láng jelent meg.
- Nem hiszem hogy mi egy oldalon állunk, hiszen elég csak rád nézni látszik rajtad hogy segítőkész kis angyalka vagy! - megdobja a haját és végig méri ismét a srácot.
- De ellentétben veled, lehet hogy jó kislánynak tűnök, de .. - ránéz és a szemében a lángolás jelenik meg és a gonoszság. - koránt sem vagyok az. - simit végig a kézfejétől egészen fel a válláig és lehunyja a szemét. - Pápá kis jótevő.. - integet neki csábosan és dob egy csókot is neki, aztán felrepül.
|
Beyond
- Eh... - nézett utána, és elhúzta a száját.
Nem érezte szükségesnek, hogy erősködjön az igazát illetően, mert ha a lány nem akarta, akkor úgysem hitte el.
- Nem vagyok jó. - Vállat vont, de nem indult el utána. - De te sem vagy túl elővigyázatos. Nem kéne játszanod a jókislányt, hogy mások ne jöjjenek rá a titkodra?
Leült egy közeli sziklára, onnan figyelte tovább az angyalt.
- Nem mindenkit a szórakozás hajt idelent. Csúnya következményei lehetnek, ha elárulod magad.
Újból vállat vont, és unott képet vágott.
- Nem mintha érdekelne, mi történik veled, ha még a neved se árulod el. De én tök jól érzem magam így. Azt szivatom, aki nem szimpi, és ez egy kielégítő szórakozás számomra. Ha elszúrod a mókám, nem leszünk jóban...
Ahogy nézett rá, hasonlított egy durcás kisgyerekhez, aki fél, hogy elveszti az egyik játékát.
|
Peyton
- Nem éppen.. - rántotta meg a vállát és leszállt.
- Tudod, te nem igazán tudsz meglepetést okozni, kivéve ha.. - egyre közelebb és közelebb lépett a jó lelkű angyalhoz, és megsimitotta a mellkasát. - ..áhhh, mindegy is. Nekem egy jótevő nem tud kíváncsiságot nyújtani.. - felnevetett azzal eljött tőle.
|
Beyond
- Meglepetés? - vonta fel a szemöldökét. - Az előbb még jónak hittél. Hát nem vagyok tele meglepetésekkel?
Összefonta a karjait, vigyora pedig mosollyá csillapodott. Érdekesnek találta a lányt, akinek a tekintetén látszott, hogy szórakozásra vágyva találta meg magának Beyondot. Nos, ő is meglehetősen unatkozott, így gondolta, belemegy a játékba. Elvégre, Beyond Birthday semmi jónak sem lesz elrontója.
|
Peyton
Felnevetett a fiú szövegén és közel repült hozzá és a fülébe sutogott. - Nem is vagyok jókislány.. - azzal eljött tőle és ismét a haját dobta meg.
- Bevallom, nem láttalak még, de nem igazán ért nagy meglepetés. - mérte végig és kacsintott csábosan de persze csak játszadozni akart. Kihívásnak vette a srácot.
|
Beyond
Először meglepődött, majd széles vigyorra húzta a száját.
- Mármint hogy én? Jótevő?
Majd elnevette magát, kisfiús csengéssel a hangjában. Volt benne valami ártatlan, de rosszat sejtető is.
- Nem láttalak még itt. De úgy tűnik, te se engem. - Rákacsintott a lányra, ugyanolyan vigyorral. - Nem látszol jó kislánynak.
|
Peyton
Csukott szemmel állt mellette és gonoszan mosolygott csak. - Hmmm..nocsak nocsak csak nem egy kis angyalhoz van szerencsém? - nézett rá hirtelen és vörös szemei egyből felcsillantak, majd odalépett hozzá és szárnyait kitárva felrepent de nem olyan mgasara és csak hátrább. Nagy nevetés tört ki a lányból közben.
- No lám, egy igazi kis jótenvő.. - megdobta a haját és nézte a fiút.
|
Beyond
Eddigi ülőhelyéről leröppenve most unottan sétálgatott a mezőn. Az embertömeg elvonult, pár angyal lézengett a környéken még rajta kívül.
- Uuuncsi! - sóhajtott fel igazi világfájdalommal a hangjában, és odébb rúgott egy kavicsot.
Majd hirtelen enyhe szellőt érzett, mikor valaki leszállt mellé. Az érkező felé fordult, és kis meglepettséggel konstatálta magában, hogy egy meglehetősen csinos angyallal van dolga.
- Nocsak. Hát te ki volnál? - kérdezte, mert furcsa volt számára, hogy ezt a lányt még nem látta itt. Biztos elkerülték egymást.
|
Peyton
A mezőre látogatott el ahol hátha egy kis parádét csaphat, mert már rég tolt ki másokkal, így kezdett unatkozni. A mező egy olyan részére ment ahol nem volt senki. - Ajj nem hiszem el.. - nézett körbe és egy kicsit felrepült hogy körül nézhessen. Aztán meglátott valami mozgó árnyat és gonosz vigyor került az arcára.
- Szórakozzunk! - mondta halkan és arra repült. Külseje igazán izgató a másik nemre tekintve, de ezt teljesen hidegen hagyta.
|
Alessia
Belátta, hogy van idejük (konkrétan egy örökkévalóság), ezért jobb lenne ha befejezné az akadékoskodást és menne a csapattal. Közben a szerzett információkat emésztette meg, és próbált visszaemlékezni az életére.
Megállapította, hogy az idő mérésére nincs lehetősége. A karórája leállt, a telefonja nincs a zsebében. Először azon gondolkodott, miért így jelennek meg itt. Az biztos, hogy nem így haltak meg, Mileson nincs egy lövésnyom, Jared nem a kórházi ruhájában van. Pedig akkor legalább lenne információm a saját halálomról. Arra jutott, hogy a lelkek a rájuk legjellemzőbb ruhában vannak, a legjellemzőbb hajjal, satöbbi. Itt mindennek szimbolikus értelme van, az eddig ismert fizikai törvényekre fittyethányva. Ha Isten magára hagyta ezt a helyet, az angyalok határozhatták meg az itteni törvényeket. Magán végignézbe tényleg a rá legjellemzőbb ruhák voltak rajta. Farmer, póló, kardigán, balerina. A haját már egy ideje növesztette, többnyire így is hordta, kiengedve. Eddig ezeket nem is vette észre, annyira megszokta.
Egy 18 éves diáklány, akinek nincs halálos ellensége, megfontoltan cselekszik és vigyáz magára ahogy tud, ráadásul még intelligens is, hogy halhat meg ilyen hirtelen, ráadásul semmi emlékkel az egészről? Nem értem... Ballagott komor arckifejezéssel Jared és Anthony után.
//A játék az erdőben folytatódik.//
Neria
Egy sziklán gubbasztott, a lelkeket fürkészte. A szokásos hangok körülötte, beszélgetés, veszekedés, sírás, jajveszékelés. Úgy tűnik, egy társa épp befejezett egy tájékoztatót. Színpadias sóhajjal felállt, széttárta a szárnyait, és szárnyra kapott. Ideje valami érdekesebb dolog után néznem... Erre a gondolatra elmosolyodott, ezzel a ragyogó mosollyal zikázott a levegőben remélve, hogy talál egy érdekes lelket.
|
Jared
Habozott kicsit, mikor látta, hogy Anthony elindul előre, de a másik kettő még nem mozdul, és azután is kicsit lemaradva követik a fiút. Természetéből adódóan nem szerette a konfliktusokat, és bár a két illetékes próbálta leplezni, azért könnyű volt megérezni, hogy Anthony és Miles nem szimpatizál egymással. Nem volt meglepő, hisz első ránézésre semmi közös nem volt bennük.
Elindult ő is velük együtt, és kicsit szaporázta lépteit, hogy utolérje az elöl haladót.
- Hé, Anthony! - szólt utána. - Várj meg!
Amint beérte, kicsit lassított, tartva a fiú tempóját. Az igazat megvallva kicsit sajnálta. No nem azért, mert olyan sajnálatra vagy szánalomra méltó volt, de azt érezte rajta, hogy nem igazán találja a helyét ebben a társaságban, már most, a legelején sem. És Jared hiába nem szeretett rendezkedni, azt még jobban utálta, ha valaki kívülállónak érezte magát. Ő tudta, milyen. Sokszor volt vele ilyen annak idején.
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| |
|
|